1291 tavaszán néhány téglával megrakott nagy szekér gördül be Akko tengerparti várába pár tucat keresztes lovag kíséretében.
A Jeruzsálemi Királyság végnapjai
A városban – és az egész Jeruzsálemi Királyságban – érezni lehet, hogy közel a vég, a mamelukok fokozatosan egyre több területet foglalnak el, és csak idő kérdése a keresztes hadjáratokban létrehozott állam – és vele együtt a főváros, Akko – pusztulása. Názáretben már majd’ 30 évvel korábban lerombolták a Mária háza fölé épült templomot, és mostanra mindenki látja, hogy rövidesen semmi sem marad a keresztény királyságból.
Aki csak tud, ereklyéket ment: a pisai hajósok például szekérszám hordják a Golgota földjét, hogy szülővárosukban abból alakítsanak ki egy exkluzív temetőt a dóm és a híres ferde torony szomszédságában. Így tesz a híres – egykor bizánci császárokat is adó – Angelosz-dinasztia is, akik szintén kiterjedt birtokokkal rendelkeznek Palesztinában. Minden bizonnyal maga I. Nikéforosz, a mai Görögország északnyugati részén elterülő Epirusz despotája adja ki a parancsot Szűz Mária názáreti házának elszállítására. A bontást a keresztes lovagok szakszerűen – ma azt mondanánk, hogy műemlékvédelmi szempontokat szem előtt tartva – végzik: az egyes téglákat és faldarabokat szénnel és rovátkákkal megjelölik, hogy később a lehető leghűségesebb formában lehessen újra felépíteni a házat – bárhol is történjék ez. A téglákat aztán szekerekre rakják, és átszállítják a 40 km-re lévő tengerparti Akkóba
A Szent Ház útja
A Szent Házat szállító hajó 1291. május 13-án futhat ki a Földközi-tengerre az immáron ostromlott városból, amely alig 10 nappal később elesik; aki nem tudott elmenekülni, azt a mamelukok kardélre hányják vagy eladják rabszolgának.
Három évvel később, 1294-ben ugyanis a Bizánci Birodalom által keletről szorongatott Nikéforosz az Adriai-tenger szemközti partján talál szövetségest a nápolyi Anjou-házban, és ennek megpecsételéseként az akkor 17 éves Thamárt feleségül adja a 16 éves I. Anjou Fülöphöz (V. István magyar király unokájához). A mennyegzőre Itáliában, az Appenninek közepén, L’Aquilában kerül sor 1294. augusztus 13-án, pénteken, feltehetően hatalmas ünnepségek közepette. Számunkra a legérdekesebb részlet, hogy fennmarad egy – egyesek szerint nem hiteles – felsorolás a pár nászajándékairól, ahol rögtön a második tétel a következő: „Szent kövek, amelyek Miasszonyunk, az Istenszülő és Szűz Mária házából származnak”. Úgy tűnik tehát, hogy az örömapa nászajándékba adta a Szent Házat lányának és vejének. A középiskolás korú Fülöp – talán jó katolikusként, talán mert a szintén nászajándékba kapott erődítmények és uralkodói címek mellett a „kövek” kevéssé érdekelték – a Szent Házat rögtön tovább is adja a katolikus anyaszentegyháznak, vagyis a pápának.
Fejedelmi ajándék
Ezt annál is könnyebben megteheti, hiszen két év után végre van pápa. Az esküvő előtt alig egy héttel sikerült pápává választani Perugiában a 80 éves V. Celesztint, aki L’Aquila mellett élt remeteként. A sikeres választás híre tehát valószínűleg az esküvő körüli napokban érte el násznépet.
A pápaválasztás egyébként keserves volt: a 12 (később egyikük halálával 11) pápaválasztó bíboros több mint két éven át nem tudott megegyezni, az egyes ülések között hónapok teltek, a vezető nélkül maradt Róma városában zavargások támadtak és járványok dúltak, olyannyira, hogy egy ismert szent életű és agg remete egy levélben megfenyegette a bíborosokat, hogy amennyiben továbbra sem képesek döntést hozni, az Úr haragja le fog rájuk sújtani. Tehát megválasztották a remetét pápának.
Az aggastyán V. Celesztin bár szent életű ember volt (később hivatalosan is szentté avatták), politikai érzéknek teljesen híján volt. Pápasága alatt Rómába be sem lépett, teljesen a nápolyi Anjouk befolyása alá került, egymás után hozta a szerencsétlen egyházkormányzási döntéseket, míg végül alig öt hónap uralkodás után lemondott, két évvel később pedig el is hunyt.
Miért pont Loreto?
Neki ajándékozza tehát az ifjú pár Szűz Mária házát. De miért nem került a ház Rómába? Vagy legalább egy jelentős városba? Talán azért, mert az egyház ügyeit V. Celesztin helyett római helynöke, Salvo igazgatta, aki történetesen (a Loreto melletti) Recanati püspöke volt: talán úgy gondolta, hogy egy ilyen szép ereklye az ő egyházmegyéjében is jól mutatna. Recanati egyébként a Pápa Állam területén volt, tehát igazán senki sem vádolhatta azzal, hogy kisajátította a házat. Egyes kutatók szerint még az is elképzelhető, hogy az angyalok általi szállítás legendáját is ő ötlötte ki, hogy ily módon legitimálja a Szent Ház helyét – hiszen ki is merne elmozdítani egy épületet arról a helyről, ahová angyalok állították.
Így történt? Vagy talán mégis angyalszárnyon szállt a ház Loretóba? Valószínűleg soha sem fogjuk megtudni…
Az viszont régészeti bizonyítékok alapján is szinte teljesen biztosra vehető, hogy a ház valóban Názáretből származik.
Kíváncsi az angyalszárnyakon szállított ház legendájára is? Koppintson ide!
Ön is szívesen elzarándokolna Loretóba? Koppintson az alábbiakra:
