Angyalok vitték Mária házát Názáretből Loretóba – állítja a legenda. Az, hogy a ház valóban a felhők között repült-e, valamennyire hit kérdése, hiszen bizonyítani ma már elég körülményes lenne, azonban azt a történettudomány is alátámasztja, hogy bizonyos értelemben angyaloknak is volt közük ahhoz, hogy az épület a Szentföldről – a korabeli Magyar Királyság érintésével – Loretóba került. De ne szaladjunk előre…
Európa legismertebb kegyhelyei – Lourdes, Fatima, Međugorje – mind a 19–20. század szülöttei, Loretóba viszont már évszázadokkal korábban is tízezrek zarándokoltak. Miért szorult ennyire háttérbe a loretói zarándoklat Magyarországon, hiszen közelebb van Magyarországhoz, mint Lourdes vagy Fatima, ráadásul rengeteg magyar vonatkozással is büszkélkedhet, évszázadokig egyfajta külhoni nemzeti kegyhelyünk volt?
Mi is az a Szent Ház?
A kereszténység első évszázadaitól kezdve a hagyomány azt állítja, hogy a Szűzanya kis lakhelye Názáretben volt: itt született, itt nőtt fel, Gábriel arkangyal itt köszöntötte és jelentette neki, hogy ő lesz az üdvözítő anyja, és itt élt egészen Józseffel való esküvőjéig. Évtizedekkel később a feltámadás után az apostolok ebben a házban gyűltek össze, hogy Jézus tanítása szerint az Eucharisztiát ünnepeljék. Mária és az apostolok rövidesen eltávoztak ebből a világból, ám a Szent Ház (Santa Casa) évszázadokig ott áll.
Az átköltöztetések
Ezer évet ugrunk az időben: a keresztes háborúkban a terület újra keresztény fennhatóság alá került, ám 1291 májusának elején az egyiptomi mamelukok elfoglalták Palesztinát (és benne Názáretet). A hagyomány szerint ekkor néhány angyal felkapta a Szent Házat és a tenger fölött északnyugat felé röpítette, május 10-én pedig letették Tersattóban. Itt az első magyar vonatkozás: a városkát ma Trsat néven ismerjük, és a horvátországi Rijeka város része (a kikötő fölötti dombon emelkedik). Rijeka akkoriban Fiume néven a Magyar Királyság Adriai-tengeri kikötője volt. A Szent Ház tehát Magyarországra érkezett.
Az épületre favágók találtak rá nagy csodálkozással. Rövidesen megjelentek az első zarándokok is, azonban gyakran tolvajoknak és bűnözőknek estek áldozatul, így 3 év és 7 hónappal később az angyalok újra felemelték a Szent Házat, és átszállították az Adriai-tenger túlsó partjára, Marchiába, a mai Olaszország Marche tartományába. Az előző helyszínhez hasonlóan itt is egy nagy kikötőváros, Ancona mellett helyezték el, Postorában, azon a dombon, amelyen ma a Santa Maria Liberatrice templom áll. A helység neve is erre a hagyományra vezethető vissza: posa-et-ora (állj meg és imádkozz). A Szent Ház azonban itt is mindössze 9 hónapig maradt (Ancona korabeli gyalázói szerint azért, mert kozmopolita kikötője miatt a város tele volt hitetlenekkel), majd az angyalok ismét felemelték.
Az anconai Santa Maria Liberatrice templom ma
Ezúttal már kevesebbet, alig 25 km-t szálltak dél felé, és Porto Recanati közelébe, Banderuolába helyezték át a Szent Házat. Az itteni pásztorok vakító fénycsóvát láttak kitörni a felhőkből, a fény mögött pedig a Szent Házat. Azonban ez a harmadik hely sem volt azonban megfelelő: túl közel volt a tengerhez, ezért ki volt téve a portyázó török kalózok rajtaütéseinek. Ráadásul rövidesen itt is nyüzsögni kezdtek a bűnözők, hogy az érkező zarándokokat kirabolják.
A banderuolai kápolna ma, amelynek a helyén állítólag a Szent Ház állt. Ha odébb húzzuk a képet, akkor a hátunk mögött a dombon látszik a mai kegyhely.
Nyolc hónappal később tehát az angyalok újra átköltöztették a Házat, ezúttal a Monte Prodo-hegyre (ahol Loreto városa létrejött), amely Stefano és Simone Rinaldi di Antici grófok birtokában volt. (Ez az áthelyezés már csak néhány kilométernyi volt.) A két testvér hamarosan igen szép hasznot kezdett húzni a hívek folyamatos zarándoklataiból egészen addig, hogy a zarándokok magát VIII. Bonifác pápát kérték fel, hogy inkább ő legyen a tulajdonosa a területnek.
A Szent Ház mai helye
Az angyalok tehát ötödször is felemelték a Szent Házat, és 1296 végén letették félúton a Recanatiból a város kikötőjébe (Porto Recanatiba) vezető útra, tehát közterületre, amelyet senki sem tekinthetett magáénak, és ezért nem is tehetett szert belőle jövedelemre. A kiválasztott helyszín egy babérfákkal borított domb tetején volt. A babér latinul laurus, innen a település latin neve, Lauretum, olaszul Loreto. A melléknévi forma máig őrzi a latin gyökereket: a loretói litánia olaszul is litanie lauretane, a loretói szűzanya pedig Vergine Lauretana.
Ön is szívesen elzarándokolna Loretóba? Koppintson az alábbiakra:
