Izgalmas megélni, milyen gyorsan változik a világ. (Krisztussal szólva „nem tudjátok sem a napot, sem az órát”.) Néhány héttel ezelőtt egy virágzó, növekedő kis utazási iroda voltunk, tervezgettük, hogy milyen zarándoklatokra indulunk, örültünk az Önöktől kapott gyönyörű visszajelzéseknek, latolgattuk, hogy rövidesen felvesszük a következő munkatársunkat, elégedetten szemléltük, hogy az elmúlt évek gondos gazdálkodása mellett sikerült felhalmoznunk egy kis tőkét. Egyszóval nagyon szépnek látszott a világ…
Aztán megjelent a járvány, amellyel kapcsolatban (amint az az előző bejegyzésben is látszik) eleinte derűlátók voltunk. Most már kevésbé…
Az Európai Bizottság egy múlt heti jelentése szerint az utazási irodák forgalma 86%-kal csökkent: ezt mi is érzékeljük (sőt, megszenvedjük), ahogy az összes utazási iroda Magyarországon és szerte Európában (sőt szerte a világban).
A fent említett szép valóság néhány hét alatt szertefoszlott, s a virágzás helyébe a túlélésért való munka és a kivárás lépett. Sok mindenünk elveszett – azonban ennél fontosabb, hogy mink van?
Van egyrészt reményünk, hogy a járvány nem tart örökké, s talán ősszel újra útnak indulhatunk. Vagyunk mi egymásnak, négy egymást becsülő és szerető munkatárs, van a fejünkben sok tudás és tapasztalat, és van sok partnerünk Európa-szerte, akikkel számíthatunk egymásra.
És vannak Önök, minket már ismerő és még nem ismerő zarándokok, akiktől sok biztató szót, megértést, szép visszajelzést és megerősítést kapunk a zarándoklatokon, és sokszor utánuk is személyesen, telefonon, a Facebookon vagy éppen e-mailen. Köszönjük!
Gyakran emlegetjük egymásnak a heti megbeszéléseinken, hogy Isten szeret minket, hiszen nagyon sok széppel elhalmozott az elmúlt években. Úgy tűnik, most – sokakkal együtt – próbára tétetünk. Igyekszünk, hogy kiálljuk, s minél előbb újra útnak indulhassunk a fatimai vagy a lourdes-i Szűzanya felé, az így húsvét táján különösen sokat emlegetett Szentföldre, Pio atyához Dél-Olaszországba, vagy éppen gyalogosan a toszkán dombokon át Szent Péter sírjához, Rómába.
Hálát adni…
