Fent a Szent Péter-bazilika szent kapuja; a latin feliratok fordítása:
Az 1975-ös szentévben VI. Pál pápa által kinyitott és bezárt szent kaput II. János Pál pápa kinyitotta és bezárta az emberiség megváltásának szentévében 1983-84-ben.
Az Úr megtestesülésének nagy jubileumi évében, 2000-2001-ben, II. János Pál pápa kinyitotta és bezárta ezt a szent kaput.
Nagy idők előtt állunk: szentévet hirdetett meg a Ferenc pápa 2025-re a Spes non confundit című bullájával. Az egyházi év nem (Szent) Szilveszter éjszakáján kezdődik, hanem advent első vasárnapjával, így tulajdonképpen néhány hete már benne járunk a 2025-ös szentévben.
A jubileumi év kapcsán indítunk egy hitünket elmélyítő és ismeretterjesztő cikksorozatot a szentévről, a szentévekről. Ennek első részével kívánunk minden jelenlegi és leendő zarándokunknak, és minden jószándékú felebarátunknak áldott karácsonyt, és boldog, békés új évet, szentévet!
Zsidó hagyományok
Mózes harmadik könyvének, a Leviták könyvének 25. fejezete a forrása a zsidó hagyománynak, mely szerint minden 7. évben parlagon kell hagyni a földeket, s elengedni a rabszolgákat, ez a Smitá vagy szombatév. Előírás még, hogy minden 7×7. esztendőt követő – vagyis minden ötvenedik – évben jobel évet (jubileumot) tartsanak, vagyis minden egyéb tulajdon is kerüljön vissza az eredeti tulajdonoshoz: az Úrhoz. Vonatkozott ez elsősorban a földek és a rabszolgák, de még az adózás elengedésére is, amelyet olykor nem zsidó uralkodók is betartottak, többek között Nagy Sándor is.
Igaz ugyan, hogy ez a szokás vajmi kevés megvalósulást ért meg a gyakorlatban, kivéve egy Jeremiás könyvében előforduló esetet (Jer 34, 8-22), hiszen előfordult, hogy az ilyenkor elengedett rabszolgákat később újra rabláncra fűzték – a próféták ostorozása ellenére.
VIII. Bonifác pápa
A katolikus egyház ezt a hagyományt csak egy bő évezreddel később fedezte fel újra, ezúttal már nem tárgyi tulajdonra, hanem a bűntől való megszabadulásra vonatkozóan. A középkor és a reneszánsz határának viharos történelmi eseményei közt próbált helytállni VIII. Bonifác, a katolikus egyház 193. pápája, több-kevesebb sikerrel. E korszakról és előzményeiről bőségesen olvashatunk Umberto Eco A rózsa neve című könyvében, amely kitűnően ábrázolja az egész korszak egyháztörténetét is.
VIII. Bonifác volt egyébként az, aki a pápai tiarára a második koronát helyeztette, és ő volt az első, aki lemondott pápát követett, ő alapította meg Róma első egyetemét, a (ma is működő) Sapienzát. Nagy jótette a művészetek kedvelőinek, hogy Giotto di Bondonét felfogadta a pápai udvarba, freskókat festeni, római és egyéb itáliai bazilikákba. Vitatott személyiség volt, nagy ellenlábasa volt a világ egyik legnagyobb költője, Dante Alighieri, aki az Isteni színjátékban a pokol egyik legmélyebb bugyrába, a szent dolgok kiárusítói közé írta bele.
Az első szentév 1300-ban
1300. február 22-én hirdette meg VIII. Bonifác az első szentévet, az Antiquorum habet fide kezdetű pápai bullával, hogy a centenárium az egyetemes megbocsátás és kiengesztelődés esztendeje legyen. Szándékai szerint ezzel több célt is elérhetett: helyreállítja az elmúlt évszázadok viharaiban megtépázott pápai tekintélyt, valamint gyűjt némi tőkét a jövendő keresztes hadjáratokra, a beérkező zarándokok tömegének köszönhetően. Nem mellesleg, a szentév során Róma templomait és bazilikáit is felújították. Egy korabeli krónikás szerint mindegy 200 ezer zarándok lepte el Róma utcáit, különösen Szent Péter és Pál napján, 1300 június 29-én. (Ne feledjük, Róma lakossága ekkoriban nagyjából 50 ezer lélek lehetett, mint egy kisebb mai magyar megyeszékhelyé.)
Egy újabb oka is volt a szentév nagyszabású rendezvényének: a zarándoklatoknak szerettek volna ellenőrizhető kereteket adni. Abban a korban nem voltak ritkák a megkérdőjelezhető szándékú, eretnek jellegű csoportosulások, gondoljunk csak az önmagukat véresre ostorzó hívekre, a flagellánsokra.
A legelső szentévben még megkülönböztették a római és a messziről jött zarándokokat. A helybélieknek 30 ízben kellett ellátogatni Szent Péter és Pál apostol sírhelyéhez, a messziről jötteknek ellenben elég volt ezt 15-ször megtenni. [Mennyivel könnyebb ez manapság…]
A katolikus Egyházban tehát 700 éve indultak útjukra a szentévek, amelyeka z eredeti elképzelés szerint 100 évenként, ma már 25 évenként ismétlődnek.
Stenszky Cecília
