Áldott karácsonyt!

Idén kétszer is jártunk Assisiben, így ezzel a Szent Ferenc-bazilikában látható Giotto-freskóval kívánunk áldott karácsonyt, és boldog új évet.

Feltűnik, hogy a képen két Kisjézus van? Ha kíváncsiak miért, olvassák el az alábbiakat.

Ferenc pápa néhány éve karácsonyi üdvözletéhez a Születés képét választotta, amelyet Giotto festett az Assisi Szent Ferenc-bazilika alsó részének jobb oldali kereszthajójába (1313 körül).

A bibliai kijelentés, amelyet mögé helyez, Izajás könyvéből való: „Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: […] Béke Fejedelme.” Ezért a karácsonytól a béke gondolatait, tekintetét és gesztusait vesszük át. A pápa azért fordult Assisi felé, mert Szent Ferenc volt az, aki a világon először betlehemet állított Greccióban.

Ezen az 1223-as éjszakán Ferenc „ábrázolni akarta a Betlehemben született Gyermeket , és valamilyen módon a test szemével akarta látni azokat a nehézségeket, amelyeket az újszülöttnek szükséges dolgok hiánya okozott a Kisjézusnak”, hogy így a Gyermek minden ember szívében megszülethessen. A ferencesek által Giottónak elbeszélt születéstörtént része az úgynevezett Szegények Bibliájának, vagyis az assisi bazilikában található freskóknak, amelyek Ferenc életét úgy mesélik el, hogy az mindenkihez – még az írástudatlanokhoz is – eljusson.

Ez a freskó az egyetlen a világon, ahol a a születési jeleneten két kisgyermeket látunk: a lelki olvasat szerint ez Krisztus emberi és isteni természetét fejezi ki. Giotto az isteni oldalt a betlehemi éjszakában felragyogó kékségen keresztül meséli el. A művész megalapozza, kiszélesíti és kiterjeszti az elbeszélést, tudatában annak, hogy igaz történetet mesél, nem pedig mesét. A kék szín használata mindenkit megmozgat és magával ragad, legyen az zarándok vagy turista. Aki belép a bazilikákba, el lesz ragadtatva. Ez a kék mély, ragyogó és mindenekelőtt királyi szín.

Giotto égboltja ragyogó fényt vet az ábrázolásokra, tisztává és hamisítatlanná téve azokat. Ezzel közelebb hozza az embert az általa lefestett igazsághoz, amely igazság az egytől egyig Jézusra irányuló tekintetekből és gesztusokból derül ki: ez Giotto tágra nyílt, kíváncsi és kielégített nézőpontja. A kép fényében Ferenc pápa három olyan gesztust emel ki erre a karácsonyra, amelyek „szörnyen emberiek”, mert kihívást jelentenek, és „édesen emberiek”, mert lehetségesek. A gesztusok a két bába gesztusai, akik a freskón a két újszülött mellett állnak: átölelik, bepólyálják és támogatják.

• Az első, az ölelés, egy emberi példázat. Arról szól, hogy a másikat nem idegennek, hanem az emberiség „darabjának” tekintjük, aki így hozzánk tartozik.
• A pólyázás olyan gesztus, amely a másik szenvedésének enyhítésére irányul. Ez az éhség szenvedésének enyhítése, vagyis a szoptatás és a hideg elszenvedésének enyhítése, amikor kénytelenek vagyunk elhagyni szülőföldünket.
• A támogatás a test törékenységének szól. Ezáltal kapunk meghívást arra, hogy gesztusainkon keresztül érzékeljük a velünk lévő Istent. Ez a karácsony üzenete.

A Giotto által lefestett jelenetet elemezve két helyszín válik nyilvánvalóvá: a barlang és a pásztorok mezeje. A mindennapi nyomor két jele, amelyek éppen a Reménynek válnak a középpontjává. Ezek a társadalomnak azok a szélei, amelyeket a pápa szeretne lefesteni, hogy mindennapi életünk egyszerű cselekedetein keresztül tudatosítsuk Isten jelenlétét.

(Az olasz Avvenire hetilap 2016. december 6-i cikke nyomán.)