Egy zarándoklat – jó esetben – a csoport vezetőjének is élmény. Az alábbiakban Babinszki Réka szívhez szóló sorait olvashatjuk egy tavaszi assisi zarándoklatról:
Számomra a márciusi assisi zarándoklat egyik csúcspontja a Porziuncolában töltött fél nap volt. Az Angyalos Boldogasszony (Santa Maria degli Angeli) bazilikába beágyazódott kis kápolna, ahová Szent Ferenc is járt imádkozni, több dolog miatt is fontos nekünk, ebből szeretnék most hármat kiemelni.
Az első a bűnbánat.
Amikor Ferenctől az egyik látomásában azt kérdezte Jézus „Mit szeretnél, hogy megtegyek neked?”, azt kérte, hogy aki bűnbánó szívvel imádkozik Porziuncolában, nyerjen teljes bűnbocsánatot, hogy minél többen eljuthassanak az örök boldogságba. Szent Ferenc elsőként a szegények búcsúnyerését akarta ezzel előmozdítani, ugyanis abban az időben el kellett zarándokolni a Szentföldre, hogy valaki teljes búcsút nyerjen, amit csak a legtehetősebbek engedhettek meg maguknak.
Azóta sokat változott a világ. Legnagyobb keresztény zarándokhelyeink, Róma vagy akár Jeruzsálem, könnyedén elérhetők repülőgéppel. A könnyű elérhetőség miatt pedig mindkét zarándokhely zavaróan zsúfolt és elüzletiesedett. Ilyen körülmények között nem olyan könnyű a belső lelki életünkre összpontosítani. Nem úgy, mint Porziuncolában.
A lelkiismeretvizsgálathoz és a tartalmas szentgyónáshoz itt a nyugalom és minden egyéb feltétel is adott: a templomon végighúzódik kétsornyi gyóntatószék, ahol kora reggeltől az esti zárásig az olasz mellett angolul, franciául vagy spanyolul is lehetőség van szentgyónásra. Aki esetleg magyarul beszélő pap nélkül – például családilag – érkezik a zarándokhelyre, és legalább középszinten beszéli valamelyik nyelvet, annak mindenképpen érdemes kipróbálnia az idegen nyelvű szentgyónást. Mivel idegen nyelven kevésbé tudunk virágnyelven fogalmazni, kénytelenek vagyunk lényegretörőbben, egyértelműbben megfogalmazni hibáinkat, bűneinket, és ilyenkor még jobban érzi az ember a saját esendőségét. A bűnbánati imát már magyarul is mondhatjuk, de az internetről is letölthetjük bármelyik nyelven. Igazán egyedi élmény itt az őszinte, bűnbánó lélekkel elvégzett gyónás, akár a nyelvi nehézségek ellenére is. Az egész bazilikát belengi a bűnbánat szelleme, és a gyónás utáni megbékélés boldog érzése.
A búcsúnyerés feltételei az év bármely napján:
- Szentgyónás (8 nappal a Porziuncola meglátogatása előtt és után is még elfogadott)
- Szentmise meghallgatása és áldozás
- Porziuncola kápolnájának meglátogatása
- Hiszekegy és Miatyánk elimádkozása
- Ima a pápa szándékára (Miatyánk, Üdvözlégy Mária, és Dicsőség ajánlott, de tetszőlegesen bármilyen ima lehet)
Az első és legfontosabb tehát, ami miatt sokan ide látogatnak, a bűnbánat, és a teljes búcsú elnyerése, vagyis az Egyház kifejezésével élve az „ideig tartó büntetések” eltörlése. A bűneink következményei sok esetben megmaradnak, akkor is, ha Isten megbocsát, mert Ő a mi szerető Atyánk. Egy kedves ismerősöm találó hasonlatával élve, olyan ez, mint amikor szeretett gyermekünk összefirkálja otthon a falat. Ha bocsánatot kér, nem tudunk rá haragudni (meg persze amúgy sem), de attól még a fal csúnya marad, le kell festeni. Ez a festés hasonlítható leginkább a teljes búcsú elnyeréséhez.
Porziuncola búcsújának ünnepe minden év augusztus 1-jén déltől augusztus 2-án éjfélig tart. Ha valaki nem tud idelátogatni ebben a másfél napban (ami itt elég zsúfolt időszaknak számít), bármelyik magyar plébániatemplomban, vagy ferences templomban ugyanezen feltételek mellett teljes búcsút nyerhet.
A második, ami megfogott ezen a helyen, egy nagyon szép – és kevéssé ismert – hagyomány: a gyermekek felajánlása Szűz Mária oltalmába. A 4. századi kis kápolna falain látható freskó az angyali üdvözletet ábrázolja. Innen ered az Angyalos Boldogasszony elnevezés. A bazilika díszítésében több helyen is láthatjuk, hogy különösen fontos szerepet kap a fogantatás és a családi élet.
Az év bármely napján kérhetjük a sekrestyében a gyermekek ünnepélyes felajánlását, amit egy pár perces ima keretében a helyi szerzetesek végeznek. Az olasz szó erre a kis rítusra affidamento – vagyis rábízás – ami nagyon szépen tükrözi a lényeget: a szülők, nagyszülők rábízzák a gyermekeket a Szűzanyára. Ezek után beírják a nevüket az Élet könyvébe, és kapnak egy kis emléklapot is. Minden év március 25-e a felajánlott gyerekek közös imanapja, amikor családjaik megemlékeznek arról, hogy a Szűzanya oltalmában állnak.
A harmadik feltűnő jellegzetesség a mindent átható ferences derű. Utunk során több ferences szerzetessel és klarissza nővérrel is lehetőségünk nyílott találkozni, beszélgetni, kérdezni tőlük. Különböző nemzetek tagjai élnek együtt és teljesítenek itt szolgálatot. Jó humorú, kedvesen viccelődő, szeretetteljes embereket ismertünk meg bennük. A derű kulcsa az a mondat lehet, amit az egyik erdélyi ferences atya mondott nekünk a bazilika megtekintése során: „Hálásak vagyunk, hogy Isten megadta nekünk Szent Ferencet”.
A ferences/klarissza életmód puritán. A szerzeteseknek és a nővéreknek nincs saját tulajdonuk, mindent be kell adni a közösbe. Komoly szolgálatot teljesítenek és önmegtartóztató életet élnek. Nincs semmijük…
…és mégis, mindegyikük szemében felfedezni véltem valami olyasmit, amit boldogságnak hívunk.
