Ma, augusztus 20-án van első királyunk, Szent István ünnepe. Ő alapította a Magyar Királyságot, ami hatalmas munka volt: szinte a semmiből hozott létre vármegyéket, püspökségeket, törvényeket – amelyek sok száz éven keresztül működtek. Kevesen tudják, hogy pl. a magyar katolikus egyházmegyék határai egészen 1993-ig keveset változtak.
Zarándokház Rómában
Számunkra István király most azért is érdekes, mert a zarándoklatok terén is maradandót alkotott: 1026-ban zarándokházat alapított Rómában, Bizáncban (ma Isztambul), Ravennában és Jeruzsálemben, kifejezetten magyar zarándokok számára.
A római zarándokház egy régebbi templom, a Magyarok Szent István-temploma, más néven Kis Szent István-templom (Santo Stefano degli Ungheresi avagy Santo Stefano Minore) mellett épület, amelyet II. Szilveszter pápa adományozott a magyar királynak (aki egyébként a koronát is küldte). A templom rendkívül jó helyen volt, közvetlenül a Szent Péter-bazilika mellett – és később ez is lett a veszte.
István király helyreállította és kibővítette a régi épületet. Káptalant (imára és találkozásokra szolgáló helyiség) alapított 12 kanonoknak, valamint egy zarándokszállást a magyar utazóknak. A „magyar intézmények”, ahogy annak idején hívták őket, fontos szerepet játszottak a középkori Magyar Királyság és a Szentszék közötti intenzív diplomáciai kapcsolatok ápolásában is. A ház egyfajta tanulmányi központként is szolgált a következő évszázadokban Rómában élő magyar papok és más értelmiségiek számára.
A káptalanház és a zarándokszállás körül mezőgazdasági melléképületek, magtárak, raktárak, malmok épültek, az egész épületegyüttest pedig fal vette körül.
A „magyar intézményeket” a város körüli jelentős mezőgazdasági területek bevételeiből tartották fenn, amelyeket szintén a pápa adományozott a magyar királynak, és amelyek évszázadokig az akkori magyar állam birtokában maradtak.
A zarándokszállás a középkorban
István királyt 1083-ban avatták szentté, és ekkor neki szentelték az addig a Vértanú Szent Istvánnak szentelt Kis Szent István-templomot. Később egy latin feliratot is elhelyeztek a homlokzatán: „ECC[LESI]A HOSPITALIS S. STEPHANI REGIS HVNGARORVM”, vagyis „Szent Istvánnak, a magyarok királyának temploma”. Az épületet I. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) magyar király és egyben német-római császár restauráltatta, és később a pálosok, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend kapta meg, hogy működtessék és gondozzák.
A vég
Az 1500-as években lebontották a régi Szent Péter-bazilikát: ekkor készült el a ma is látható hatalmas templom. A magyar káptalanházat és a melléképületeket ekkor bontották le, hogy helyet adjanak az épülő bazilikának.
Két évszázaddal később, 1776-ban VI. Piusz pápa új sekrestyét építtetett a Szent Péter-bazilikához, és ezért a Santo Stefano degli Ungheresi-templomot is kisajátította. Kártalanításként 7500 scudót fizetett a ma is működő Collegium Germanicum et Hungaricumnak. A magyarok ezzel hivatalosan elveszítették római templomukat, ám Caelius-dombon álló (Vértanú Szent Istvánnak szentelt) Santo Stefano Rotondo-templomban a pápa építtetett egy Szent István királynak szentelt kápolnát (kis kép), így azóta az a római magyarok temploma. A templom Róma egyik legrégebbije, és számos híres magyar megemlékezett róla, itt van eltemetve Lászai János gyulafehérvári érsek, és ez volt Mindszenty József bíboros római címtemploma 1946-tól haláláig, 1975-ig. A lebontott templomból 7 római kori oszlop maradt meg, amelyek ma is láthatók a templom helyén épült sekrestyében.
Magyar zarándokház Rómban napjainkban
1776 óta majdnem pontosan két évszázad telt el. A ’60-ss években, amikor Magyarországon még „virágzott” a szocializmus, a magyar emigráció néhány jeles személyisége felépítette a ma is működő új Szent István Házat. Az intézményt magyar apácák vezetik, ők tartják karban a gyönyörű kertet is, és ugyan nem a város központjában van, ám továbbra is kedvelt szállása az Örök Városba érkező magyar zarándokoknak és turistáknak: www.szentistvanhaz.com
