Manapság nehéz lenne hazánkat a világ vezető aranytermelői között említeni – a középkorban ez azonban nem így volt. Akkoriban a világ aranytermelésének 25%-a, ezüsttermelésének pedig 20%-a Magyarországról származott. Az adatok még markánsabbak, ha a képet Európára szűkítjük: a kontinens aranyának 4/5 része magyar arany volt. Ez az arány csak Amerika felfedezése után kezdett csökkenni.
A középkori magyar aranybányák jó része ma Szlovákiában és Romániában van, néhányat azonban a mostani határokon belül is találhatunk. Az egyik Telkibánya, amelyet a Szent Erzsébet Úton vezetett zarándoklatunkon is érintünk.
Telkibánya ma alig 600 lakosú falucska, egykor azonban a 7 legfontosabb magyar bányaváros egyike volt. Olyan gazdag volt, hogy még a templomtorony sisaskja is aranyból volt.
Ma már egyáltalán nincs nemesfémbányázat a környéken: a bányák kimerültek, ráadásul az egykori tárnák ma már aligha felelnének meg a munkabiztonsági követelményeknek. A ma – általában Európán kívül – működő aranybányák gyakran hatalmas külszíni fejtések, ahol 3 g arany kinyeréséhez egy tonna földet vagy kőzetet megmozgatni.
Az egykori virágzó aranybányászat örökségét azoban ma is megcsodálhatjuk. Alászállhatunk 90 méter mélységbe az egyik hajdani tárnába, ahol megízlelhetjük a középkori bányászéletet: keskeny, alacsony folyosók, villanyvilágítás helyett fáklyák, víz és sár mindenütt. Felejthetetlen élmény.
Pár éve a családommal is jártunk itt: feleségem és leánygyermekem inkább a felszínen maradt, fiammal azonban bátran leszálltunk a mélybe, amint ez a fényképen is látszik.
