Élménybeszámoló San Giovanni Rotondóból

2022 júliusában egy négynapos, repülőgépes zarándokúton vettem részt San Giovanni Rotondóba három imacsoport társammal együtt. Csodálatos, kegyelmekkel teli napok voltak, amit sohasem fogok elfelejteni.

Pio atyával a róla szóló, kétrészes filmben találkoztam először, ami nagyon megragadott. Néha imádkoztam a tőle származó kilencedet, de ennél szorosabb kapcsolat nem fűzött hozzá.

A találkozás

Az Eucharisztikus Kongresszus alatt rendezett könyvvásáron találtam rá a Pio atya csodái című könyvre. Csak hónapokkal később, november tájékán egy pár napos betegség alkalmával jutott időm végre elolvasni a könyvet, ami nagy hatással volt rám. A csodákon túl (bilokáció, gondolatolvasás, csodás gyógyulások, stigmák, virágillat stb.) az egész életén át tartó mérhetetlen szenvedés alázattal való tűrése nyűgözött le leginkább.

Majd decemberben a Facebookon egy hirdetésre akadtam erről a zarándokútról. Nagy vágyódást éreztem, meg is osztottam imaközösségem tagjaival a hirdetést, de minden szempontból lehetetlenek, távolinak tűnt. Nagy örömömre kedves imacsoporttársam visszajelzett, hogy az ő kedvenc szentje Pio atya, és hosszú évek óta nagyon szeretne eljutni hozzá. Ez már lelkesedéssel töltött el, hogy rajtam kívül is van érdeklődő, esetleg akadna társam ezen az úton. Azonban anyagi, és egyéb szempontok még mindig elbátortalanítottak.

A személyre szóló, konkrét hívás pár hónappal később érkezett meg, sok szenvedés közepette. Betegségem miatt ágyat kellett cserélnem, ennek minden anyagi vonzatával. Azonban egy kedves ügyeskezű, jószívű imacsoporttársam a kérésemre megpróbálta a régi heverő alapját megmenteni. Úgy fogott a munkához, hogy semmit nem ígért, csak próbálkozást. Hosszú órák munkájával azonban sikerült a régi heverő alapját megmenteni, felhasználni. Ezek után kedves, jótevő társam megmutatta az új ágykeret árát, amit meg kellett volna vásárolnom, ha a művelet nem sikerül. Hajszálpontosan a zarándoklat költsége volt… Akkor nyomban megszületett bennem a döntés, hogyha számomra ezt az összeget jócselekedettel megspórolták, akkor én ezt mindenképp a zarándoklatra fordítom.

Az imacsoportból hárman küldtük el a jelentkezést, azonban nem sokkal később újra minden bizonytalanná vált, mert kiderült, hogy egy kisebb műtét vár rám a nyáron, aminek időpontja nagyon bizonytalan volt. Édesanyám tanácsára (aki arra figyelmeztetett, hogy szükséges a bizalom) befizettem az előleget úgy, hogy nem tudtam a műtét időpontját. Pio atya a segítségemre sietett az időzítésben, mert úgy alakult, hogy pontosan a műtét után 6 héttel, már megerősödve tudtam útnak indulni.

Az úton

A zarándoklat minden pillanata áldott volt, az Úr még azzal is kedveskedett, hogy kis titkos vágyaimat teljesítette. Bár többször repültem már életemben, nagyon szerettem volna az ablak mellé kerülni, hogy csodálhassam a kilátást. Odafelé a jegyem nem ablak mellé szólt, de pont kedves imacsoport társam mellett, pár sorral hátrébb felszabadult hely az ablak mellett… Visszafelé pedig eleve odaszólt a jegyem, így mindkét repülőút alkalmával az ablakon csüngve (mint egy gyerek, aki először ül repülőn) fotóztam, videóztam, gyönyörködtem a felhőkben, a tengerben, a pazar kilátásban. Hatalmas örömöt jelentett, hogy imacsoportunkból végül négyen indultunk útnak, és együtt élhettük meg ezt a csodát. Ezenkívül nagyon kedves, rugalmas, jól felkészült, mélyen hívő zarándok vezetőket kaptunk (30 feletti csoport létszámmal már ketten is kísértek bennünket). És persze lelki vezetőt is kaptunk Butsy Lajos atya személyében, aki a szentmiséket, az esti beszélgetéseket, a buszúton végzett imádságot, és a keresztutat is vezette. Lehetőség volt írásban imaszándékokat összegyűjteni, és Pio atya ígéretet tett rá, hogy a négy szentmise alkalmával az egyikben mindenképpen hangosan felolvasásra kerül a kérésünk a könyörgések alkalmával.

Nem sokkal megérkezésünk után már indultunk is a szentmisére. Hihetelen érzés volt belépni abba a templomba, ahol Pio atya egykor misézett. Meglátni azt a gyóntatószéket, ahol gyóntatott, a karzatot és feszületet, ahol a stigmákat kapta. Ez leírhatatlan, nagyon megérintette a lelkünket. Az első sorban foglaltunk helyet egymás mellett négyen, a könyörgések alkalmával már az elsők között felolvasásra kerültek az imaszándékaink.

Egyik ámulatból estünk a másikba. Bár csak a következő napi közös tervezett program úticélja volt Pio atya sírjának meglátogatása (a világ minden tájáról érkezett adományokból felépült hatalmas, mozaikokkal díszitett templom altemplomában), hatalmas vonzást, hívást, jelenlétet éreztünk, és a délutáni szabadidőt felhasználva az altemplomba siettünk.

Mivel pár perc sétára laktunk ettől a helytől a négy nap folyamán többször is meglátogattuk Pio atyát a kötött, és a szabadidős programok alkalmával is. A program során meglátogattuk a celláját, ahol lakott, majd elhunyt, ahol az ördög zaklatta, nagyon megérintett bennünket ez a közelség. Az általa adományokból felépített kórházat kívülről csodálhattuk meg, a Szenvedés Enyhítésének Házára van keresztelve.

Szombaton este egy csodálatos gyertyás körmeneten vehettünk részt több ezer ember részvételével, ahol több nyelven zajlik az imádság. Tavasztól októberig minden szombaton zarándokok ezrei vesznek részt rajta. Megdöbbentő látni, hogy halála után több, mint ötven évvel is ennyi embert vonz magához.

A program során egy kevéssé ismert zarándokhelyre is ellátogattunk, melyet maga Pio atya is többször felkeresett életében, és híveit is küldte Monte Sant’Angelóba a Szent Mihály-barlangbazilikába imádkozni. Mintegy 20 km-re található San Giovanni Rotondótól, Európa egyik legfontosabb zarándokhelye, mely az UNESCO világörökség listáján szerepel, ahol Szent Mihály Arkangyal négy ízben is megjelent.

Szintén nagyon megérintettek zarándoktársaink történetei. Fakultatív módon lehetett részt venni az esti beszélgetésben, és beszámolni arról, hogy ki milyen indíttatásból jött, kit hozott a szívében magával, hogyan került kapcsolatba Pio atyával, és hogyan hallgatta meg imáit, szólt hozzá, vagy változtatta meg életét.

Epilógus

Egy fiatalember esete hatott rám leginkább, aki évekkel ezelőtt már járt itt, és komoly vitába keveredett Pio atyával, aki nagyon konkrét útmutatást adott a jövőjére vonatkozó döntéshozatalban, a rá jellemző határozottsággal és szerető szigorral. Picit „irigykedtem is” magamban, én is vágytam ilyen konkrét útmutatásra. Ilyet nem kaptam, de hívását, majd jelenlétét megtapasztalva abban, biztos vagyok, hogy lelki gyermekévé fogadott, hogy közben jár és imádkozik értem. És nyomában járva a JóIsten tenyerében érezhettem magam… Megkaptam az anyagi segítséget, társakat, szuper profi zarándok vezetőket, felejthetetlen élményeket, és mély lelki érintéseket.