Keresztényként, gondolom, egyetértünk abban, hogy a mentális egészségünk kulcsa, gyökere, alapja az Istennel való bensőséges, egészséges szeretetkapcsolatunk.
Ebben az elmélkedő írásban a kapcsolat elmélyítésének és megélésének néhány módját szeretném felsorolni. Olyan (régi) módszereket szeretnék számba venni, amelyek segíthetnek abban, hogy a mentális egészségünket tudatosan és Istennek tetsző módon tudjuk fenntartani, szükség esetén javítani, ha pedig nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül, megkapaszkodni.
Minél idősebbek vagyunk, annál inkább rá kell döbbennünk, hogy az életünk bizony nem olyan, amilyennek elterveztük, és még csak nem is olyan, amilyet jámbor keresztényként élnünk kellene, akármennyire is erre törekszünk gyerekkorunktól kezdve. Nincs ember traumatikus élmény nélkül. Ezek lehetnek kisebb, vagy nagyobb traumák, gyerekkori rossz berögződések, vagy később, felnőttkorban kapott sebek, veszteségek.
Az emberi élet tagadhatatlan része a bűn, és a bűn következménye a szenvedés.
Szenvedünk mások bűnei miatt, és a sajátjaink miatt is, mások pedig a mi bűneink, vagy néha a túlzott jóakaratunk miatt szenvednek.
A nagyböjt tökéletes alkalom arra, hogy tartsunk a témában egy nagyobb vizsgálatot.
- Szentgyónás: mindennek az alfája és ómegája, az Istennel való szeretetkapcsolat helyreállításának első lépése az őszinte, mély, megfelelően előkészített szentgyónás. Ez egyben a saját magunknak való megbocsájtás eszköze is (ami egyébként az egyik legnehezebb feladat). Ha a szívünkkel is meg tudjuk érezni, hogy Isten feltétel nélkül, úgy, ahogy vagyunk, gyengeségeinkkel együtt is igazán szeret bennünket, és vágyik a velünk való mély kapcsolódásra, alapjaiban változik meg az életünk és a gondolkodásunk.
Egyszer az egyik zarándoklaton elmagyarázta nekem a lelki vezetőnk (amit azóta többen is megerősítettek), hogy amikor a pap beül a gyóntatószékbe, az Isten irgalmának közvetítőjévé válik. Azért imádkozik, hogy ne az egójából, hanem a Szentlélek sugallata által tudjon szólni a gyónóhoz. Lehetőség szerint olyan paphoz járjunk gyónni, aki megfelelően le tudja közvetíteni az Isten hazaváró, „tékozló” szeretetét. A legjobb, ha van lelki vezetőnk, akihez bizalommal tudunk fordulni.
Jómagam egy ideig „gyónás-turista” voltam. Szerettem mindig máshoz elmenni az ismétlődő bűnök szégyene miatt. Nem lett jó eredménye a lelki életemre nézve, a mai napig hordozok sebeket olyan gyóntatók miatt, akik ítéletesek voltak, akiken éreztem, hogy már nem tudják szeretni az embereket.
A papok is emberek, kiéghetnek, ugyanúgy hordozzák a saját traumáikat, pszichés terheiket. Keressünk, és biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a megfelelő lelkiatyát.
Könyvajánló a gyónás teljességének megéléséhez:
- Katona István-Kunszabó Zoltán: Meghívás az életre
- Szentmártoni Mihály: Az örömteli szentgyónás titka
+1 tipp: Ne féljünk idegen nyelven gyónni. A nyelvi nehézségek miatt automatikusan sokkal lelkiismeretesebben készülünk fel, nem kertelünk, nincs körülírás, a lényeg kimondása van, és eleve mélyebb alázattal megyünk be a gyóntató székbe. Pont ez a lényege a szentgyónásnak. Az alázat felindítása és a kegyelem elfogadása.
2026-ban, Assisi Szent Ferenc Tranzitusának 800-adik évfordulóján különös figyelem kíséri Szent Ferenc kérését, miszerint teljes búcsút nyerhet az, aki őszinte bűnbánó lélekkel elzarándokol a Porziuncolába. Szent Ferenc maga kérte ezt a kegyelmet Jézustól az egyik látomása alkalmával. Az évforduló alkalmával Szent Ferenc ereklyéit is meg lehet tekinteni. Bővebb információ:
https://pannonpilgrim.hu/utazas/2026-04-zarandoklat-assisi-cascia-loreto/
1. Böjt:
A böjtről az önmegtagadás, a lemondás és általuk a felkészülés jut eszünkbe
Újabban aktív jócselekedetekkel, másokon való segítéssel is lehet böjtölni. Ez mind nagyon jó és igaz is, de a böjt lényege a fókuszváltás. Az éhezésnek csak akkor van értelme, ha a figyelmünket teljes mértékben az Istenkapcsolatunkra tudja irányítani. Jól esne valami, de Istennek ajánlom fel, hogy nem veszem magamhoz. Talán soha nem volt annyira fontos a böjt, mint a jelenlegi pazarló, túlfogyasztó világban. A fogyasztásról, vásárlásról az Isten akarata felé kell irányítanunk a figyelmünket. Ha ez nincs meg, akkor „csak” a testünk fog profitálni a böjtből (ami szintén nem rossz dolog). Fontos tehát, hogy a böjtölésünket mindig kitartó, mély imaélet kísérje.
2. Keresztút:
A mélyen szenvedő ember legjobb kapaszkodója a Krisztussal való együttlét a szenvedésben. Ne csak olvassuk a keresztutat, írjuk meg a sajátunkat! Szánjuk rá az időt, és minden egyes stációról írjuk le saját
magunknak, hogy számunkra mit jelent! Miért szenvedünk tőle, vagy hogyan okoztunk másoknak szenvedést? Mit jelent számunka az ítélkezés, milyen kereszteket hordozunk? Vajon el tudunk-e fogadni segítséget, vagy büszkék vagyunk? Mit érzünk a 12. stációnál? Az istenkapcsolatomban hatalmas mérföldkő volt az, amikor megírtam a saját keresztutamat. Annyit tudok mondani: sok idő, sok energia, nagy felismerések, meginduló változások, nagyon bensőséges kapcsolat Jézussal, a szeretet megérzése. Az egyik legjobb pszichoterápiás eszköz.
Folytatása következik…
Babinszki Réka
