Hálaadó szentmisével és baráti együttléttel ünnepeltük a Pannon Pilgrim fennállásának 10. évfordulóját január 31-én, a pasaréti ferences templomban. Az esemény nemcsak egy kerek évfordulóról szólt, hanem arról a közösségről is, amely egy évtized alatt irodánk körül formálódott: zarándokokról, lelki vezetőkről, munkatársakról és barátokról, akik számára az utazás nem pusztán helyváltoztatás, hanem lelki út is.
A jubileumi ünnep középpontjában a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmise állt, amelyet Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa mutatott be. Szentbeszédében a zarándoklat mélyebb értelméről beszélt, Assisi Szent Ferenc életének három „útját” állítva példaként a jelenlévők elé.
A ferences tartományfőnök hangsúlyozta: a zarándokút mindig leképezi az ember életútját. Az elindulás bátorságát, amikor ki kell lépni a megszokottból; az úton levés tapasztalatát, amikor a másik emberre vagyunk utalva; és a visszatérést ahhoz a helyhez – külsőhöz vagy belsőhöz –, ahol először megszólított bennünket az Isten. „Minden zarándoklatunk elővételezése annak, hogy belépjünk a húsvéti örömbe” – fogalmazott, arra bátorítva a közösséget, hogy merjenek újra és újra elindulni, egymás felé is nyitottan, a végső cél felé tekintve.
A szentmisét követően az ünneplés a pasaréti ferences templom közösségi házában folytatódott. A kötetlenebb együttlét lehetőséget adott arra, hogy a zarándokok személyesen is megismerjék az iroda munkatársait, beszélgessenek, emlékeket idézzenek, és – nem kis lelkesedéssel – részt vegyenek egy játékos kvízben, amely a Pannon Pilgrim elmúlt tíz évének történetét idézte fel.
Az alkalom legizgalmasabb része a sorsolás volt, amelynek során zarándokutak találtak új gazdára. Külön köszöntöttük Kovács Lajosné Gabit, aki leghűségesebb zarándokunk, már 21 alkalommal utazott velünk. A jubileum alkalmából így elindulhat a 22. útjára is: a nyári La Salette-i zarándoklatra látja vendégül az iroda.
Az ünnepségen bemutatkozott a Pannon Pilgrim három alapító-tulajdonosa is, Balázs, Attila és Gábor személyes hangon idézték fel az iroda születésének történetét. Ahogy elmondták, barátságuk még a szegedi egyetemi lelkészség idejére nyúlik vissza, és bár az élet hosszú időre más irányba sodorta őket, a közös hit és tapasztalat végül újra egymás mellé állította őket. A Pannon Pilgrim egy piaci rés felismeréséből indult: abból az igényből, hogy a mai ember számára is elérhetővé váljon a zarándoklat – akár egy hosszú hétvégén, repülővel, mégis valódi lelki tartalommal.
Tíz év távlatából egyértelművé vált: nem csupán utak, hanem közösség is szerveződött. A jelenlévők történetei, visszatérő mosolyai és a sok ismerős arc mind arról tanúskodtak, hogy a Pannon Pilgrim mottója – „Társ az úton” – nem üres szlogen, hanem megélt valóság. Az iroda munkatársai és zarándokai között kölcsönös bizalom, figyelem és szeretet alakult ki, amely túlmutat egy-egy utazáson.
A jubileumi ünnep így egyszerre volt hálaadás a megtett utakért és biztatás az előttük állókhoz. Megerősítés abban, hogy érdemes elindulni, együtt maradni útközben, és újra meg újra visszatalálni ahhoz a kegyelmi ponthoz, ahol az ember megérti: jó úton jár – és nincs egyedül.
