Assisi–Loreto: gyalogos zarándoklat a Via Lauretanán

Repülőgépünk hajnali 6 előtt pár perccel száll fel Budapestről, és másfél órával később landol Rómában, ahonnan vonattal megyünk tovább Assisibe. A délutánt pihenésre és a város szépségeinek megcsodálására használjuk fel.

Zarándokszállásunk a város szívében, az alcántarai ferences nővérek kolostorában lesz 3 és 4 ágyas szobákban.

Távolság: 13,5 km | emelkedés: 274 m | lejtés: 351 m

Mihály gyalog érkezett Spellóból Assisibe, […] leült az ősi várrom egy falára, órák hosszat nézte az umbriai tájat, és boldog volt.

– Umbria egészen más, mint Toszkána – gondolta –, parasztabb, ősebb, szentebb, és mintha egy árnyalattal zordonabb is volna.

– A franciskánus föld. Csupa hegyi város. Nálunk az emberek mindig a völgyekbe építkeztek, a hegyek alá, itt pedig fel a hegyre, a síkság fölé. […]

– És itt minden hely város. Spello például otthon nyomorult kis falu volna – itt mégis szabályos város, katedrálissal és kávéházzal, sokkal inkább város, mint például Szolnok vagy Hatvan. És bizonyára egy nagy festő született benne, vagy egy nagy csatát vesztettek el mellette.

Szerb Antal: Utas és holdvilág (részlet)

Mihály nyomán mi is gyalog megyünk (csak éppen az ellenkező irányba), és pont ugyanezt fogjuk megélni.

Spellóban az ágostonos apácák kolostorában fogunk megszállni.

Távolság: 28,1 km | emelkedés: 1022 m | lejtés: 517 m

A tegnapi bemelegítés után ma fárasztó nap elé nézünk. Spellóból indulva elhaladunk a vidám nevű Foligno [folinnyó] mellett, majd rátérünk az ősi római útra, a Via Flaminiára, amely a birodalom fővárosát kötötte össze az Adriai-tengerrel. Első állomásunk a festői vízesés fölé épült néhány házból álló Pale, majd néhány egészen apró falucskán keresztül jutunk el Colfioritóba, Appenninek egyik fő hágójára. A hely egyébként egyáltalán nem emlékeztet egy hágóra: hiába vagyunk 800 méter magasan, egy széles, lapos völgy alján állunk, ahol még egy-két tó is található.

Mai szállásunk egy egyszerű hegyi szállodában lesz.

Távolság: 26,7 km | emelkedés: 467 m | lejtés: 773 m

Mai napunk első érdekessége a város melletti (mintegy ezer éves) Santa Maria di Plestia templom, amelynek különlegessége, hogy pontosan az épületen halad át Umbria és Marche tartomány, illetve a Folignói és a Camerinói egyházmegye határa, ami a ’30-as években még egy kisebb villongáshoz is vezetett.

Innen egy darabig vízszintesen, majd nagyjából 10 km hosszan lefelé sétálunk a Chienti völgyében egészen Mucciáig. Végül egy kisebb emelkedő után jutunk az ősi Camerino városába (ahol sajnos mind a mai napig markánsan látszanak a 2016-os földrengés nyomai).

Camerinóban a kármelita apácák vendégszeretetét fogjuk élvezni egy igen egyszerű kolostorban (háromágyas szobák, közös fürdőszoba).

Távolság: 26,9 km | emelkedés: 523 m | lejtés: 901 m

Camerinóból visszatérünk a Chienti folyó völgyébe, elsétálunk egy szép mesterséges tó mellett, megpihenünk Belforte del Chienti festői főterén, majd az Ördög hídján át belépünk Tolentinóba. A város fő szentje Tolentinói Szent Miklós, akinek neve mára sajnos kicsit feledésbe merült. A 13. században idősödő szülei Bariba, Szent Miklóshoz zarándokoltak, hogy áldja meg házasságukat gyermekkel, ami meg is történt. A gyermek a nevét is innen kapta, s szülei Istennek szentelték, belépett a tolentinói ágostonos kolostorba, ahol rövidesen kitűnt jó szívével és bölcsességével. Rengeteg csoda fűződik a nevéhez, és különös vonzalmat érzett arra, hogy a purgatóriumban szenvedő lelkek büntetésének enyhítéséért imádkozzék.

Mi is az ő kolostorában fogunk megszállni (emeletes ágyakon), és vacsoránkat is az ágostonos atyákkal költjük el.

Távolság: 28 km | emelkedés: 536 m | lejtés: 496 m

Rögtön utunk elején felmászunk egy dombhátra, a továbbiakban pedig jobbára vízszintesen és lefelé vezet utunk egészen a lenyűgöző Fiastrai apátságig. Az épületegyüttest a ciszterciek alapították és virágoztatták föl, majd a jezsuitákhoz kerül, háromszáz éve pedig magánkézben van, mindez azonban mit sem von le szépségéből.

Egy kiadós pihenő után tovább indulunk Maceratába, a megyeszékhelyre, amelynek számos nevezetessége van. Zarándoklatunk szempontjából a legfontosabb talán Matteo Ricci SJ, a híres jezsuita misszionárius, aki Pekingben halt meg tiszteletbeli kínaiként. A város másik nevezetessége a majd’ 3000 néző befogadására alkalmas hatalmas szabadtéri operaház, a Sferisterio, amely a messze földön híres Maceratai Operafesztivál színhelye. Mivel szombat van, s másnap aligha lesz módunk misére menni, hogy az Úr napját megszenteljük, ezért este fakultatív módon egy helyi szentmisén is résztveszünk a belváros valamelyik gyönyörű templomában.

Szállásunk egy kertvárosban lesz egy a egyház által működtett egyszerű szállodában.

Távolság: 29,3 km | emelkedés: 587 m | lejtés: 730 m

Maceratát magunk mögött hagyva leereszkedünk a Potenza völgyébe, San Firmano után pedig át is kelünk a folyón. Néhány kilométer síksági gyaloglás után egy nem túlzottan magas, ám meredek emelkedőn felmászunk a gyönyörűséges Recanatiba, amely Beniamino Gigli operaénekesnek és az olaszok kedvenc költőjének, Giacomo Leopardinak is a szülővárosa.

A várost a biztató nevű Via Loretón hagyjuk el, hogy alig 7 km múltán – alighanem már kora este felé – egy utolsó dombot megmászva megérkezzünk a loretói Szent Ház-bazilikához, ahol remélhetőleg egyfajta katarzist is megélhetünk a mögöttünk hagyott kilométerek és fáradság, valamint az előttünk álló szép és szent találkozásával.

Loretóban egy másik találkozásunk is lesz, hiszen a bazilika melletti szállásunkon osztozni fogunk a Pannon Pilgrim egy másik zarándokcsoportjával is, akik repülőgéppel érkeztek Loretóba egy négynapos zarádoklatra.