A „napsütötte Toszkána” sokunk szívét megdobogtatja: hegytetőre épült ősi városkák (olasz filmek kulisszái), lankás domboldalak, ciprusfasorok és olajfaligetek – köztük eldugott templomok és kolostorok, megannyi alkalom az elcsöndesedésre, elmélkedésre.
Gyaloglás közben van időnk. Van időnk pihenni. Van időnk gyönyörködni a varázslatos olasz tájban, a dombokban, a ciprusokban. Van időnk megállni az ezredéves városkák főterén. És van időnk önmagunkra, van időnk kérdéseket feltenni, és a kérdéseinkre választ találni. És talán van időnk arra is, hogy meghalljuk azt, aki teremtett…
- 2027. április 6–13. (kedd–kedd)
- Ár: egyeztetés alatt
Érdekelnek más gyalogos zarándoklatok is? Koppints ide!
Információk
-
8 nap / 7 éjszaka
-
2027. április 6–13. (kedd–kedd)
-
✈️Budapest–Pisa és vissza |🚆Pisa–Lucca és Siena–Pisa | 🥾 Lucca–Siena és minden egyéb
-
136 km (~23 km/nap)
-
Egyszerű zarándokszállások, szállodák, egykori kolostorok
-
Reggeli és vacsora (félpanzió)
-
1 db 10 kg tömegű, repülőgépre feladott poggyász. A 2–7. napon a csomagot egy autó szállítja (az első és az utolsó napon magunk visszük a csomagunkat).
-
A zarándoklat legalább 8 jelentkező esetén valósul meg
-
2/5 😇😇 [utazás lelki töltettel]
-
egyeztetés alatt
-
egyeztetés alatt
-
+36 76 800 930 > 0 mellék (Gábor)
Fénypontok
Utunk, a Dél-Angliát Rómával összekötő ősi zarándokút, a Via Francigena Toszkána szívén végigvezető szakasza.
Zarándoklatunk legszebb pontjai
- Pisa, Piazza dei Miracoli (a csodák tere): kívülről megcsodáljuk a székesegyházat és a harangtornyot (ez az ún. Ferde Torony), UNESCO-világörökség
- Lucca, a leghosszabb máig megmaradt középkori városfallal büszkélkedő olasz város,
- San Miniato, a szarvasgombagyűjtés és a bőripar egyik középkori központja,
- a soktornyú San Gimignano, többek között a Napfivér, Holdnővér és a Tea Mussolinivel filmek díszlete (UNESCO világörökség),
- Monteriggioni, a fallal körülvett falu, amelyet Dante is megénekelt az Isteni színjátékban,
- Siena belvárosa (UNESCO világörökség), és
- állandó „útitársunk”, a toszkán táj.
Napról napra
↔️ 6 km ↗️ 10 m ↘️ 10 m
Délelőtt 11 órakor találkozunk a Budapest Liszt Ferenc (leánykori nevén Ferihegyi) Repülőtéren, ahonnan gépünk két órával később száll fel és délután 3-kor ér földet Pisában.
Innen a belvároson keresztül kisétálunk (4 km) az itáliai román építészet egyik ikonikus darabjához, a pisai dóm épületegyütteséhez, amelynek furcsa módon híresebb a harangtornya, mint maga a templomépület. A harangtorony ugyanis nem függőleges: ez a híres Ferde Torony. Ekkor már kora este van, tehát fölmászni sajnos nincs időnk, hanem a közeli vasútállomásról fél óra alatt átgurulunk Luccába, ahol elfoglaljuk egyszerű szállásunkat, majd felfedezzük a középkori várost.
FIGYELEM! Ezen a napon még magunk visszük minden csomagunkat.
↔️ 18,5 km ↗️ 52 m ↘️ 62 m
Luccában a reggelit követően lepecsételtetjük zarándokútleveleinet, majd a Porta Elisa városkapun át keleti irányba nekiindulunk a Via Francigenának.
Első napunk jó bemelegítés: nem túl nagy távolság sík terepen. A táj talán kevésbé lesz inspiráló, hiszen jórészt a 21. század Toszkánájával fogunk ismerkedni: szinte végig lakott területen vezet az utunk, hétköznapi falvakon, városokon keresztül.
Végállomásunk a középkori Via Francigena egyik legfontosabb állomása, Altopascio, ahol stílszerűen a középkori Szent Jakab-templomban adhatunk hálát mai utunkért. Egy egyszerű, kicsit kopott szállodában hajthatjuk nyugovóra fejünket.
↔️ 29 km ↗️ 373 m ↘️ 238 m
Ha az előző napunk könnyű volt, a mai kevésbé lesz az. Mivel majdnem harminc kilométer áll előttünk, viszonylag korán indulunk. Altopascióból kijőve eleinte műúton gyaloglunk, majd egy óra alatt átkelünk egy kisebb dombságon. Ennek déli részén, Fucecchio után keresztezzük Toszkána és Firenze híres folyóját, az Arnót.
A folyó déli partján újabb néhány kilométert sűrűn lakott síkságon teszünk meg, majd – feltehetően már némileg fáradtan – felmászunk a csöpp, ám gyönyörű San Miniatóba, amely utunk első, képeslapra kívánkozó, „igazi” toszkán városkája.
Csomagjainkat letesszük a hatalmas egykori ferences kolostorban kialakított szállásunkon, s (ha bírjuk szusszal), sétálunk egyet a városban, és (ha nyitva találjuk) a székesegyházban hálát adunk napi utunkért.
↔️ 24 km ↗️ 669 m ↘️ 507 m
Közepesen nehéz nap elé nézünk: a távolság ugyan rövidebb, mint előző nap, cserébe viszonylag sok szintkülönbséget kell legyőznünk. San Miniatót magunk mögött hagyva egész napunk a toszkán dombok között fog telni: olajfaligetek, tanyák, elhagyott és működő kápolnák és templomok, és csönd, békesség.
Utunk során az egyetlen jelentős (értsd: kb. 5000 lelkes) település úti célunk lesz. A városka – mint neve is mutatja – hőforrásáról híres, bár ezt kipóbálni sajnos aligha lesz alkalmunk.
Szállásunk a Sigeric érsekről (a Via Francigenát ezer évvel ezelőtt először lejegyző angol főpapról nevezett) zarándokszálláson lesz, amelyet egy ősi templom mellett rendeztek be a településtől északra.
↔️ 13,5 km ↗️ 453 m ↘️ 443 m
Mai zarándoklásadagunk alig néhány óra: ha nem húzzuk az időt, akár már kora délután az UNESCO kulturális világörökségének részét képező San Gimignanóban lehetünk, ami utunk egyik fénypontja, s ezért néhány órára megállunk benne.
A városban egykor 72 torony volt, amelyek mind az őket birtokló nemes és kereskedőcsaládok hatalmát hirdették: már 1255-ben törvényt kellett hozni, hogy a városháza (egyébként 52 méteres) tornyánál senki ne merészeljen magasabbat építeni. A tornyok jó része a középkor végén elpusztult, 1580-ban már csak 25 darab volt belőlük, mára pedig 14 maradt. Ezek egészen egyedi sziluettet kölcsönöznek a dombtetőre épült városkának (ezért is szokták humorosan Toszkána Manhattenjének nevezni), ami közelről sem okoz csalódást. A várost (sok más toszkán településhez hasonlóan) a középkor végén elfoglalta Firenze, és attól kezdve elsúlytalanodott, a fejlődés gyakorlatilag megállt. A ma idelátogatók ezért hálásak, hiszen a városkép évszázadok óta jószerével semmit sem változott.
Szállásunk kb. 2 km-rel a városon túl található egy kemping mobil házaiban.
↔️ 27,9 km ↗️ 607 m ↘️ 647 m
Viszonylag hosszú szakasz vár ránk, mégpedig a toszkán dombvidék szívében. A sok kilométert kellemessé teszi a rendkívül változatos táj: néhány óra különbséggel fogunk sétálni szántóföldön és olajfaültetvényeken, erdős patakvölgyek mélyén és apró falvak évszázados kövezetén.
Mai utunk egyik ékköve Colle di Val d’Elsa, az olasz kristálygyártás központja, és a középkor egyik legnagyobb szobrászának, Arnolfo di Cambiónak a szülőhelye. A városon át folyik az egészen valószínűtlen türkizkék színű Elsa-folyó, amely napsütésben rendkívüli látvány. Ha a sétálásban kitikkadunk, még a gyönyörű Strovéban is megállhatunk egy hosszabb pihenőre, és esetleg egy hamisítatlan olasz kávéra egy „bar”-ban.
Szállásunk Abbadia Isolában lesz a helyi plébánia egyszerű zarándokszállásán.
↔️ 23,6 km ↗️ 450 m ↘️ 351 m
Első három kilométerünket még reggeli előtt megtesszük, Monteriggioni ugyanis méltó egy hosszabb – akár reggelivel összekötött – pihenőre. (A barok itt sajnos elég későn nyitnak, úgyhogy nem kell kapkodnunk.)
A városka (falucska) egy 150 méter átmérőjű, tökéletes épségben lévő városfallal körülkerített település, alig pár házból áll. 1214–19 között építtette Guelfo da Porcari, és azóta sem jutott eszébe senkinek sem lerombolni. (Pontosabban számos ellenségnek eszébe jutott, de a megvalósításig senki sem jutott.) Monteriggionit egyébként Dante is megénekelt az Isteni Színjátékban.
Utunk további részében a természet lesz legfőbb útitársunk, majd a dombtetőn lassan feldereng Siena körvonala. A városba először mai negyedeken keresztül sétálunk be, majd fokozatosan merülünk el a korai reneszánsz egyik fellegvárának hangulatában.
Egy egyszerű belvárosi szállodában hajthatjuk nyugovóra a fejünket, előtte azonban sétálunk egyet a városban, s egy közeli étteremben elfogyasztjuk utolsó közös vacsoránkat.
↔️ 2 km ↗️ 40 m ↘️ 70 m
Egy hajnali ébresztő után – immáron minden poggyászunkkal együtt – kisétálunk a sienai vasútállomásra, ahonnan egy reggeli vonattal észak felé indulunk. Egy empoli átszállást követően érkezünk vissza Pisába, ahonnan repülőgépünk 11 óra után pár perccel száll föl, és előreláthatólag 13 órakor ér földet, pontosabban betont a Ferihegyi repülőtéren. Itt búcsút veszünk egymástól, s egyenként indulunk tovább életünk zarándokútján…
Utazási csomag
Az utazási csomag tartalmazza az alábbiakat
- Repülőút (Budapest–Pisa oda-vissza)
- 10 kg tömegű feladott poggyász
- Vonatút (Pisa–Lucca és Siena–Pisa)
- Baleset-, betegség- és poggyászbiztosítás
- Szállás egyszerű zarándokszállásokon, bungalóban, egyszerű szállodában
- Reggeli és vacsora (félpanzió)
- Az utat ismerő, biztonságot nyújtó zarándoklatvezető
- Csomagszállítás (kivéve az első és az utolsó napon)
- Zarándokútlevél
Az utazási csomag nem – vagy csak felár ellenében – tartalmazza azt, ami a fenti felsorolásban nem szerepel
- Utazás az Ön otthona és a Budapest Liszt Ferenc Repülőtér között
- Ebéd
- Esetleges további személyes kiadások (kávé, képeslap stb.)
- Útlemondási, más néven stornóbiztosítás
Gyakran ismétlődő kérdések (GYIK)
Az első szakasz (Észak-Toszkána) fizikailag közepesen nehéz, és érint egy sor gyönyörű kisvárost, amelyeket életében szinte mindenki szeretne meglátogatni. Itt van Pisa a híres ferde toronnyal, Lucca városfalával, San Miniato II. Frigyes erődjével és csillagokkal díszített székesegyházával, a középkori San Gimignano a tornyaival és zegzugos utcácskáival, és végül Siena, ahol az egész földkerekségen talán a legnagyobb az egy hektárra eső kulturális örökség sűrűsége: megannyi filmforgatási és UNESCO világörökségi helyszín. Dimbes-dombos út szemet gyönyörködtető toszkán tájjal és városkákkal.
A második szakasz (Dél-Toszkána) fizikailag a legnehezebb (bár még mindig nem vészes), és ez a legtoszkánabb Toszkána: hegytetőn álló büszke villák, udvarukban mediterrán fenyők és cédrusok, a dombok közt lágyan kanyargó, ciprusokkal szegélyezett utak – egyszóval amit a képeslapokról, színes albumokból és az Instagramról ismerünk. Ennek legszebb példája az Orcia-völgy (UNESCO világörökség), amelyben két napig sétálunk. A terület ritkán lakott (ezért is kell olykor sokat menni egy nap), de persze itt is vannak gyönyörű városok: Siena, és néhány apró ékszerdobozka: Buonconvento, San Quirico d’Orcia, Radicofani. Az út vége már átvezet Lazio tartományba: a két tartomány határa évszázadok óta változatlan, így már az első falvakban megtapasztaljuk, hogy Latium egy egészen másik világ.
A harmadik szakasz már nem az elegáns, jómódú és kicsit távolságtartó toszkán vidék, hanem Lazio tartomány, vagyis firenzei nemesek helyett a római pápák fennhatósága alatt sétálunk: barnább, szegényebb, melegebb, barátságosabb mint Toszkána. A városok egy kicsit kopottabbak, az emberek kedvesebbek, a domináns színek kicsit sötétebbek (hiszen márvány és mészkő helyett itt tufából építkeznek), az egész egy kicsit melegebb hangulatú. Ez a legkényelmesebb szakasz: a távolságok és a szintkülönbségek itt a legkisebbek és itt a legkényelmesebbek a szállásaink. A római útszakasz jellegzetessége, hogy gyakran szállunk meg kolostorokban, ami jó alkalom, hogy bepillantást nyerjünk hús-vér szerzetesek életébe, akik egész életüket Isten szolgálatának szentelik, s ezáltal egy kicsit mi is sütkérezzünk a belőlük áradó Isten- és emberszeretetben.
A terep általában közepesen nehéz, körülbelül megfelel egy hazai középhegységben tett nem túl fárasztó túrának: az utak jól jelzettek, jó minőségűek, a szintkülönbség nem nagyon nagy (bár akadnak meredek szakaszok). Egy-két hosszabb szakasz is van, így viszonylag jó állóképességre van szükség.
Útjaink általában vidéki dűlőutak kevés aszfaltúttal és még kevesebb ösvénnyel. Többnyire nyílt terepen fogunk járni, tehát nem árt a napsütés ellen felkészülni (kalap, napkrém stb.).
Szállásaink változatosak: a nagyon egyszerű, emeletes ágyas zarándokszállástól az egyszerű szállodákig számos szállásformát ki fogunk próbálni. A változatosság oka az, hogy a Via Francigena egyelőre viszonylag kevéssé épült ki, a zarándokok száma évente csupán néhány tízezerre tehető, ami a töredéke pl. a spanyolországi Camino látogatottságának. Ezért szállásokból is kisebb a választék, nagy (legalább 15 ember) befogadóképességű zarándokszállás kevés van.
Hozzunk hálózsákot és törölközőt, mert a szállások egy részén nincs ágynemű.
Reggel felkelünk, összeszedjük magunkat, majd csomagunkat elhelyezzük a szállás erre kijelölt részén, ahonnan később elszállítják esti szállásunkra. A reggelit többnyire a szállásunkon költjük el, utána pedig egy rövid imát vagy elmélkedést követően útra kelünk. Valamelyik útba eső pékségben vagy zöldségesnél vásárolunk némi péksüteményt és gyümölcsöt a vacsoráig hátralévő időszakra, majd nekiindulunk.
A nap során néhány alkalommal megállunk rövidebb időkre, egyszer pedig egy-két órára, ebédelni. A megállásokat igyekszünk szép helyekre időzíteni, ahol meg lehet pihenni vagy ebédelni a magunkkal hozott gyümölcsből, szendvicsekből. A szállást általában késő délutánra érjük el: elhelyezkedünk, felfrissülünk, és megvacsorázunk, majd egy rövid esti elmélkedést és reflexiót követően nyugovóra térünk.
Keveset, hiszen késő délután érkezünk meg gyalogosan, másnap reggel pedig indulnunk kell, hogy elérjük a dél körül Pisából induló budapesti repülőjáratot.
Az időjárás áprilisban szinte megegyezik a hazaival, talán valamivel enyhébb. Szinte minden időjárási jelenség előfordulhat, ezért érdemes az indulás előtt egy-két nappal egy helyi időjárás-előrejelzésből tájékozódni (erre egyébként külön utalunk a zarándoklat előtt nagyjából egy héttel kiküldött levelünkben).
Erre mindenkinek magának kell tudnia a tökéletes választ, hiszen az számtalan tényezőben tőlünk, magunktól függ. Mindazonáltal készítettünk két kis segédletet, amelyet áttanulmányozva biztonsággal összeállíthatja úti csomagját:
Végül még néhány szempont:
- Némelyik szállásunk elég egyszerű lesz, így mindenképpen hozzunk magunkkal hálózsákot és törölközőt.
- Bár csomagunkat az út jó részén viszik, mégis célszerű hátizsákba pakolni (bőrönd helyett). Egy bőröndöt kilométereken át szállítani (Pisában és Sienában) sokkal kényelmetlenebb, mint egy hátizsákot.
Reggelit vagy a szálláson kapunk vagy egy közeli hamisítatlan olasz barban (kávézóban) költjük el. Ez általában egy jó olasz cappuccinót és némi péksüteményt jelent. Ennek ára benne foglaltatik a zarándoklat díjában, vagyis része az utazási csomagnak.
Az ebédről szintén az adott nap reggelén gondoskodunk: általában egy-két péksüteményt és némi gyümölcsöt veszünk, amit út közben fogyasztunk el. Ha olyan útszakaszon haladunk, ahol ebéd körül egy településre érkezünk, akkor nem viszünk magunkkal élelmiszert, hanem az adott faluban vagy városban ülünk le egy kávézóba és/vagy látogatunk meg egy zöldségest.
Néhány este a szállásunkon vacsorát is kapunk, a többi este pedig helyi kisvendéglőkben költjük el az étkezésünket, ami szintén része az utazási csomagnak.
Térkép
Jelentkezés és ár
Hamarosan…
