Ahol Toszkána a „legtoszkánabb”: lankás hegyoldalak, ciprusfasorok és olajfaligetek – köztük eldugott templomok és kolostorok, megannyi alkalom az elcsöndesedésre, elmélkedésre.
Gyaloglás közben van időnk. Van időnk pihenni. Van időnk gyönyörködni a varázslatos olasz tájban, a dombokban, a ciprusokban. Van időnk megállni az ezredéves városkák főterén. És van időnk önmagunkra, van időnk kérdéseket feltenni, és a kérdéseinkre választ találni. És talán van időnk arra is, hogy meghalljuk azt, aki teremtett…
- 2027. április 13–20. (kedd–kedd)
- Ár: egyeztetés alatt
Érdekelnek más gyalogos zarándoklatok is? Koppints ide!
Adatok
-
8 nap / 7 éjszaka
-
2027. április 13–20. (kedd–kedd)
-
✈️ Budapest–Pisa és Róma–Budapest 🚆 Pisa–Siena és Montefiascone–Róma 🥾 Siena–Montefiascone és Róma belvárosa
-
148 km (~25 km/nap)
-
Egyszerű szállodák, kolostorok, zarándokszállások, kettő-sokágyas szobákban, saját vagy közös fürdőszobával
-
3 vacsora
-
1 db legfeljebb 10 kg tömegű repülőgépre feladott poggyász. A gyaloglás során a csomagot autó szállítja.
-
A zarándoklat legalább 8 jelentkező esetén valósul meg.
-
2/5 😇😇 [utazás lelki töltettel]
-
Egyeztetés alatt
-
Kialakítás alatt
-
+36 76 800 930 > 0 mellék (Gábor)
Áttekintés
Utunk, a Dél-Angliát Rómával összekötő ősi zarándokút, a Via Francigena Toszkána déli részén végigvezető szakasza.
Zarándoklatunk legszebb pontjai
- Siena belvárosa (UNESCO világörökség),
- a Val d'Orcia (Orcia-völgy), ahol Toszkána a „legtoszkánabb” (UNESCO világörökség),
- a Bolsenai-tó,
- Montefiascone, a pápák (és a remek fehérborok) városa, valamint
- állandó „útitársunk”, a közép-itáliai táj.
Napról napra
Találkozunk kedden délelőtt 11 órakor a Budapest Liszt Ferenc Repülőtéren, ahonnan gépünk két óra múlva száll fel és előreláthatólag délután 3-kor landol a pisai Galileo Galilei repülőtéren.
Vonatunk kora este ér Sienába: hátizsákunkkal a vállunkon elsétálunk a szállásunkra (egy egyszerű, ám jó helyen lévő kis szállodába), majd röviden megismerkedünk a várossal: megtekintjük a világ talán leghíresebb terét, a Campót, kívülről a lenyűgöző székesegyházat, a keskeny utcácskákat járva pedig elmerülünk az itáliai késő középkor hangulatában.
Ezen a napon még magunk visszük a hátizsákunkat.
↔️ 25,7 km ↗️ 336 m ↘️ 512 m
Miután egy helyi barban elfogyasztottuk reggeli (olasz) kávénkat és péksüteményünket, útra kelünk:
Első néhány kilométerünk a dombon fekvő városból lefelé vezet, s hátrapillantva újabb és újabb nézőpontokból gyönyörködhetünk Siena sziluettjében. Utunk további része nagyjából vízszintesen vezet a völgy alján, általában településeken kívül (bár közel hozzájuk).
Szép pihenő a cunai megerősített magtár, amely egykor a sienai Santa Maria della Scala zarándokispotály tulajdona volt.
Szállásunk Ponte d’Arbiában, egy családi tulajdonban lévő apartmanban lesz.
↔️ 26,2 km ↗️ 747 m ↘️ 480 m
Indulásunk után nagyjából egy órával érkezünk a tökéletes középkoriságában megmaradt Buonconventóba. (A név beszédes: „jó kolostor”.) A város északi kapuján lépünk be, s bár a déli kijárat alig pár percnyire van, alighanem szívesen időzünk egy kicsit az ódon házak között, s közben a Szent Péternek és Pálnak szentelt templomba is betérhetünk.
Egy újabb óra után belépünk a gyönyörű Orcia-völgybe, pontosabban arra a részére, amelyet az UNESCO is méltónak tartott arra, hogy az egész emberiség közös kulturális örökségévé minősítse, s a következő három napban itt fogunk gyalogolni.
Végállomásunk San Quirico d’Orcia: a városka valószínűleg etruszk eredetű, ám erről mindössze ásatások tanúskodnak. A nap végén hálát adni betérünk a VIII. századi plébániatemplomba.
Az önkormányzat által az említett templommal szemközti, középkori palazzóban fenntartott emeletes ágyas zarándokszállás megkeresése után átsétálhatunk a városka közepén lévő Horti Leonini parkba, amelyet 1581-ben adományozott Medici I. Ferenc Diomede Leoninak. A kert bejáratával szemben van a város újabb temploma, amelyben az oltáron a reneszánsz egyik legkecsesebb szobrában, a Vitaletai Madonnában gyönyörködhetünk.
↔️ 32,6 km ↗️ 1035 m ↘️ 673 m
Mai napunk hosszú lesz, de mindezért bőséges kárpótlást nyerünk.
San Quiricót elhagyva elénk tárul az a bizonyos Toszkána, amelyért évszázadok óta rajong a nyugati világ. Ez az a táj, ahol azok a fényképek, képeslapok, Facebook- és Instagram-fotók készülnek, amelyekre ránézve mindenki azt érzi, hogy ide el kell jutnia: lágy dombok, kanyargó utak, magányos villák, ciprusfasorok és olajfaligetek.
A nap során az egyetlen jelentősebb település szakaszunk célja, Radicofani lesz: hegytetőn álló vára utunk kezdetétől előttünk lebeg, amíg elérjük, így bőségesen lesz alkalmunk elcsöndesedni, és megélni a zarándoklat spirituális dimenzióját is.
Radicofaniban szállásunk egy hajdani iskolaépületből átalakított zarándokszállás lesz, ezúttal is emeletes ágyakkal (ám a fáradtság miatt ez keveseket fog zavarni).
↔️ 23,9 km ↗️ 295 m ↘️ 704 m
Az előző nap végi emelkedés jutalmaként mai első 10 kilométerünk enyhe lejtő lesz nagyjából Ponte a Rigóig (ejtsd: rígó; semmi köze a madárhoz).
Itt választhatunk, hogy melyik úton induljunk tovább. A valamivel hosszabb, de sokkal szebb szakaszon útba ejthetjük a festői Procenót. A rövidebb és vízszintesebb szakasz az egykori híres római út, a Via Cassia mentén halad, ami ma már egy viszonylag forgalmas (így zarándokláshoz nem túlzottan kellemes) közút, ám így hamarabb érünk mai szakaszcélunkhoz, Acquapendentébe.
Időközben – bár ezt észrevenni csupán egy autósoknak szóló táblán fogjuk – Toszkánából átlépünk Lazio tartományba, amelyet az ókorban Latiumként, a latinok földjeként ismertek. Firenze fennhatósága alól tehát Rómáé alá érünk.
Acquapendente (magyarul „Ferdevíz”) csodálatosan gazdag a múlt kincseiben: néhány etruszk és longobárd emlék mellett számos középkori (magyar időméréssel Árpád-kori) épület között sétálhatunk, amelyeket román templomok és reneszánsz városi paloták tesznek változatosabbá. A várost Európa Jeruzsálemének is hívják, mert a székesegyház szentélye alatt a középkorban kialakították a jeruzsálemi Szent Sír másolatát, amelyet meg is tekintünk.
Szállásunk egy szép, modern, városi zarándokszálláson lesz, kettő, három- vagy négyágyas szobákban.
↔️ 23 km ↗️ 422 m ↘️ 464 m
Viszonylag pihentető nap áll előttünk. Acquapendentéből kelet felé indulunk, majd dél felé fordulunk, és utunk nagyjából felénél érünk San Lorenzo Nuovóba. A városka ősi, egykor a híres Canossa várát is birtokló Matild grófnőé volt, aki átengedte a pápának. A településen végigsétálva azonban a dicső múltból nem sok látszik, a városkát ugyanis 1774-ben néhány kilométerrel áttelepítették, és a hajdani girbe-gurba utcák helyett egy „modern” települést látunk, amely a felvilágosult abszolutizmus jegyében tágas, derékszögű utcákkal, gondosan tervezett alaprajzzal büszkélkedhet.
A San Lorenzót elhagyva feltárul előttünk az egykori vulkáni kráterben található festői Bolsenai-tó.
Utunk célja Bolsena, amely a róla elnevezett tó partján található, és egyfajta helyi Balatonfüredként jellemezhető, bár valamivel régebbi és kisebb. Szállásunk az oltáriszentségről nevezett nővérek kolostorában lesz a városka egyik terén, a Szent Krisztina-bazilikától kőhajításnyira. A bazilikában fakultatív módon részt veszünk egy vasárnapi szentmisén, s előtte-utána megnézzük a Raffaello által a Vatikánban is megfestett bolsenai csoda máig látható maradványait.
↔️ 18,3 km ↗️ 607 m ↘️ 337 m
Bolsenát déli irányba hagyjuk el, és szőlők, gyümölcsösök, kisebb-nagyobb erdők között bandukolunk Montefiascone felé. A táj egy kicsit a Balaton-felvidékre emlékeztet (mediterrán kiadásban): erdő, tó felé lejtő dombok, elszórt házak, változatos felszínborítottság, jobb kéz felé pedig a víz.
Mai – utolsó – gyalogos szakaszunk viszonylag rövid, cserébe kicsit még meg kell erőltetnünk magunkat: Montefiascone nagyjából 600 méterrel van a tenger és feleennyivel a tó szintje fölött, így szinte egész nap lassan de biztosan emelkedik az utunk. A cél viszont minden fáradságot feledtet: nem véletlenül időztek a pápák szívesen a városban, és építtettek egy gyönyörű, tóra néző panorámás erkélyt a palotájukra.
Megkeressük szállásunkat, a bencés nővérek belvárosi Szent Péter monostorát, ahol kétágyas szobákban fogjuk élvezni az apácák vendégszeretetét, majd sétálunk egyet a városban és egy vacsora keretében visszatekintünk a mögöttünk hagyott napokra és kilométerekre.
↔️ ~1000 km ↗️ ~10.000 m ↘️ ~10.000 m
A mai napon már magunk visszük a hátizsákunkat.
Egy hajnali kelés egy gyors reggeli után autóval legurulunk Zepponami vasútállomásra, ahol 7 órakor felszállunk a Rómába induló vonatra. Másfél órával később leszállunk a főpályaudvaron, letesszük csomagjainkat, s néhány órát szabadon bolyongunk az Örök Városban. Kora este kigurulunk a repülőtérre, ahonnan másfél óra alatt hazarepülünk Budapestre.
Itt búcsút veszünk egymástól, s ki-ki egyénileg indul tovább élete zarándokútján…
Utazási csomag
Az utazási csomag tartalmazza az alábbiakat
- Repülőút (Budapest–Pisa és Róma–Budapest)
- Vonatút (PisaMover, Pisa–Siena, Montefiascone–Róma)
- 10 kg feladott poggyász
- Szállás egyszerű szállodákban, kolostorokban, zarándokszállásokon
- 3 vacsora
- Az utat ismerő, biztonságot nyújtó zarándoklatvezető
- Csomagszállítás (2–7. napon)
- Baleset-, betegség- és poggyászbiztosítás
- Zarándokútlevél
Az utazási csomag nem tartalmazza mindazt, ami fönt nem szerepel, például az alábbiakat
- Utazás az Ön otthona és a Budapest Liszt Ferenc Repülőtér („Ferihegyi repülőtér”) között
- A többi étkezés
- Esetleges belépőjegyek és személyes kiadások (kávé, képeslap stb.)
- Útlemondási vagy más néven stornóbiztosítás
Gyakran ismétlődő kérdések (GYIK)
A terep általában közepesen nehéz, körülbelül megfelel egy hazai középhegységben tett kiadós túrának: az utak jól jelzettek, jó minőségűek, a szintkülönbség csak egy napon jelentős. Egy-két szakasz viszonylag hosszú, így nem árt a jó állóképesség. Útjaink általában vidéki dűlőutak kevés aszfaltúttal és még kevesebb ösvénnyel. Többnyire nyílt terepen fogunk járni, tehát nem árt a napsütés ellen felkészülni (kalap, napkrém stb.).
Ha kétségeid vannak, hogy fogod-e bírni, próbáld ki: valamelyik szombaton tegyél egy 25-30 km-es túrát valamelyik magyarországi középhegységünkben. Ha nem fáradtál el „halálosan”, akkor Isten hozott a zarándoklaton. Ha teljesíthetetlennek tűnik, akkor talán érdemes néhány hónapot edzened.
Szállásaink abszolút változatosak: szálloda, apartman, kolostor, 6-8 ágyas, caminós zarándokszállás – mindenki megtalálja a maga világát komfortzónán innen és túl. A változatosságnak az az oka, hogy a Via Francigena egyelőre viszonylag kevéssé épült ki, a zarándokok száma évente csupán néhány tízezerre tehető, ami a töredéke pl. a spanyolországi Camino látogatottságának. Dél-Toszkána ráadásul elég ritkán lakott vidék, az általunk érintett települések többnyire igen kicsik, ezért – különösen megfizethető, és 10-15 embert befogadni képes – szállásokból nem túl bőséges a választék.
Fontos, hogy hozzunk hálózsákot és törölközőt, mert a szállások egy részén nem kapunk ágyneműt.
Reggel felkelünk, összeszedjük magunkat, majd csomagunkat elhelyezzük a szállás erre kijelölt részén, ahonnan később elszállítják esti szállásunkra. Egy rövid ima vagy elmélkedés után útra kelünk – egészen a következő olasz kávézóig, ahol elköltjük reggelinket. Ha az úton nem lesz jelentősebb település, akkor egy útba eső pékségben vagy zöldségesnél vásárolunk némi péksüteményt és gyümölcsöt a vacsoráig hátralévő időszakra, majd nekiindulunk.
A nap során néhány alkalommal megállunk rövidebb időkre, egyszer pedig hosszabban, ebédelni. A megállásokat igyekszünk szép helyekre időzíteni, ahol meg lehet pihenni vagy ebédelni a magunkkal hozott gyümölcsből, szendvicsekből.
Szállásunkat általában késő délutánra érjük el: elhelyezkedünk, felfrissülünk, és megvacsorázunk, majd egy rövid esti elmélkedést és reflexiót követően nyugovóra térünk.
Az időjárás április-májusban valamivel melegebb az itthoninál, ennél többet előre nehéz mondani. Valószínűleg fogunk találkozni esővel, és egyaránt elképzelhető a hazainak megfelelő, de akár jóval melegebb hőmérséklet is – mindazonáltal roppant hőségre nem kell készülnünk.
A legbiztosabb, ha az indulás előtti napon vetünk egy pillantást a helyi időjárás-előrejelzésre (de erre a zarándoklat előtt kiküldött részletes levélben külön is felhívjuk a figyelmet).
Reggelit vagy a szálláson kapunk vagy egy közeli hamisítatlan olasz barban (kávézóban) költjük el. Ez általában egy jó olasz cappuccinót és némi péksüteményt jelent.
Az ebédről szintén az adott nap reggelén gondoskodunk: általában egy-két szendvicset vagy péksütelményt és némi gyümölcsöt veszünk, amit út közben fogyasztunk el.
A vacsorát a szállásunkon vagy egy helyi kisvendéglőben költjük el (ez utóbbit ki-ki maga finanszírozza). Egy-egy vacsora körülbelül 20€-ba kerül, tehát az étkezésre érdemes nagyjából 100-150€-t magunkkal hozni.
Erre mindenkinek magának kell tudnia a tökéletes választ, hiszen az számtalan tényezőben tőlünk, magunktól függ. Mindazonáltal készítettünk két kis segédletet, amelyet áttanulmányozva biztonsággal összeállíthatod úti csomagodat:
Végül még néhány szempont:
- Bár csomagunkat az út jó részén viszik, mégis célszerű hátizsákba pakolni (bőrönd helyett).
- Némelyik szállásunk elég egyszerű lesz, így mindenképpen hozzunk magunkkal hálózsákot és törölközőt.
Jelentkezés és ár
Hamarosan…
