Mexikói zarándokkörút

5:55-kor találkozunk a Budapest Liszt Ferenc Repülőtéren, ahonnan repülőgépünk két óra múlva száll fel, és egy München-i átszállást követően átrepüljük az Atlanti-óceánt. Helyi idő szerint 18:05-kor érünk földet a mexikóvárosi Benito Juárez repülőtéren, ahonnan szállásunkra gurulunk (2 éjszaka), a szállodában elfogyasztott vacsora után nyugalomra hajtjuk a fejünket (már amennyire az időeltolódás miatt ez sikerül).

Délelőtt Mexikóváros „Városligetét”, a Chapultepec parkot (UNESCO világörökség) látogatjuk meg: itt áll a Chapultepec-kastély, amely ma egy az ország történetét bemutató múzeum, s mint ilyen remek kiindulási pont ahhoz, hogy áttekintést kapjunk Mexikó elmúlt évszázadairól. Ebédünket a parkban költjük el, majd kigurulunk a Guadalupei kegyhelyhez, zarándoklatunk legfontosabb úti céljához.

A kegyhelyen (helyi hagyomány szerint) először is tiszteletünket tesszük a Szűzanya majd’ 500 éves képmása előtt, majd elmerülünk a bazilikák és kápolnák világában: megismerkedünk a spanyol hódítást követő misszionáriusok tevékenységével és Juan Diego Cuauhtlatoatzinnal, a jámbor indián látnokkal. Megnézzük az öt jelenés helyszínét, illetve emlékszobrát, megtekintjük a kis kápolnát, ahol felesége halálát követően Juan Diego évtizedekig remeteként élt és fogadta a zarándokokat, és az egyik kápolnában vagy bazilikában részt veszünk egy magyar szentmisén.

Délelőtt teszünk egy sétát Mexikóváros központjában (UNESCO világörökség): megcsodáljuk a város hatalmas székesegyházát, közben gyönyörködünk a több tízmillió lakosú metropolisz színes forgatagában és rácsodálkozunk a négyzet alakú fő tér (Zócalo) lenyűgöző méreteire.

A városi séta fárasztó, így délután egy pihentetőbb programon veszünk részt: a Xochimilco városrészben (UNESCO világörökség) megnézzük, milyen is lehetett a város területe egykor, mielőtt a spanyolok lecsapolták a település mai területén található mocsarakat és sekély tavakat. A terület ma kedvelt kirándulóhelye a mexikóiaknak: kis hajókra ülnek, amelyek a nádas csatornáiban kanyarognak, közben pedig szívesen hallgatják a helyi mariachi-zenekarok dalait – mi is így fogunk tenni.

Mai szentmisénk a főváros több száz templomának egyikében lesz.

A mai napon elhagyjuk Mexikóvárost: észak felé indulva először Mexikó talán legismertebb műemlékegyüttesét, a teotihuacáni piramisokat (UNESCO világörökség) ejtjük útba, amelyek eredet a múltba vész.

Innen egy több órás buszúttal érkezünk Guanajuatóba, a mexikói ezüstbányászat központjába. Megismerkedünk a város gazdag múltjával, ahol már a spanyol hódítás előtt is bányásztak ezüstöt az őslakosok, később Új-Spanyolország egyik központja, s mint ilyen a függetlenségi háború egyik legfontosabb helyszíne lett. Bár népessége nem nagy (kb. 70.000 fő), történelmi jelentősége miatt máig az azonos nevű szövetségi állam székhelye. Szentmisénket valószínűleg a ferences templomban tartjuk, ahol Árpád-házi Szent Erzsébetnek is áll egy szobra.

Szállásunk is a városban lesz, s 2 éjszakát töltünk el benne.

Reggeli után felbuszozunk a közeli ám busszal csak lassan megközelíthető Cerro del Cubilete-hegyre (2580 m), ami alighanem zarándoklatunk egyik csúcspontja lesz: itt áll a világ egyik legnagyobb Jézus-szobra (20 m magas és 80 t tömegű). Krisztus királyt ábrázolja, mellette pedig két puttó tart egy-egy koronát: egy töviskoronát és egy a dicsőséget szimbolizáló világi koronát. Az épület és a kilátás egyaránt lenyűgöző, mai szentmisénk helyszíne is ez lesz.

Egy hosszabb buszút után San Juan de los Lagos-ba érkezünk, amely az ország második legnagyobb kegyhelye, látogatottságában Lourdes-hoz vagy Fatimához mérhető. 1623-ban egy vándorcirkuszos család kislánya egy gyakorlat során éles tőrök közé esett és életét vesztette. Miközben a gyászoló szülők a temetésre készültek, egy idős indián asszony, Ana de la Cruz (a helyi kápolna gondnoka), a Szeplőtelen Fogantatás apró (alig 33 cm magas) szobrát a gyermek mellére helyezte, aki azonnal életre kelt. Ez tette San Juan de los Lagost a remény helyszínévé, ahol azóta is számtalan csoda történt és ima meghallgatásra talált.

Estefelé visszatérünk guanajuatói szállásunkra.

Búcsút intünk szállásunknak, és a mintegy 80 km távolságra lévő Atotonilco felé vesszük az irányt. Látszólag egy kis jellegtelen falu nem sokkal kevésbé jellegtelen temploma, ám belépve elámulunk a falakat és a mennyezetet díszítő gyönyörű és kifejező freskók láttán. Nem véletlenül került föl a kegyhely is az UNESCO világörökségi listájára; mai szentmisénknek is előreláthatólag ez lesz a helyszíne.

Innen alig negyed óra a szintén a világörökség részét képező művészváros, San Miguel de Allende, Mexikó talán legkellemesebb városa, több szabadsághős szülőhelye, s – ami számunkra a legfontosabb – néhány gyönyörű templom gyűjtőhelye is. Itt eltöltünk néhány órát, elköltjük ebédünket, majd újra buszra szállunk. Utunk jónéhány órán át fog tartani, közben jobb kéz felé megcsodálhatjuk majd a pipáló Popocatépetl vulkánt (5452 m), mire estefelé megérkezünk Pueblába, ahol szintén 2 éjszakát töltünk el.

Napunkat az európai szemmel hihetetlenül izgalmasan díszített tonantzintlai Szűz Mária-templomban kezdjük, ahol a falakat nem freskók, hanem színes féldomborművek borítják olyan sűrűn, hogy az ember szinte azt érzi, mintha figurák százai kavarognának a feje fölött.

Második megállónk Ocotlán: 1541-ben egy fiatal keresztény indián vizet keresett a betegségtől (himlőjárványtól) sújtott családjának és közösségének. Ekkor jelent meg előtte Szűz Mária, aki a közeli fenyvesben egy forrást mutatott, amelynek vize csodatevőnek bizonyult. Nem sokkal később a helyi ferencesek és lakosok egy különös jelenséget láttak a helyszínen: egy hatalmas ocote (mexikói erdeifenyő) belülről lángolt, de nem hamvadt el. A szerzetesek fejszével felnyitották a fa törzsét, és a belsejében egy faragott, élethű Mária-szobrot találtak, amelyet ma is megcsodálhatunk a bazilikában, ahol mai szentmisénket tartjuk.

Innen lesétálunk a forráshoz, majd Tlaxcala központjába, ahol megebédelünk, és megtekintjük a ferences kolostort (UNESCO világörökség).

Késő délután visszagurulunk Pueblába (talán már unalmas leírni, de szintén része az egyetemes világörökségnek), amely a mexikóiak egyik kedvelt városa: ha választhatnának, az ország lakosai közül nagyon sokan itt telepednének le. A város sakktábla-alaprajzú gyarmati település, a belvárosában hangulatos sétálóutcákkal, kézműves piaccal és vendéglőkkel. Hatalmas székesegyháza az ország egyik legnagyobb temploma. Igazi különlegesség még a domonkos templom melletti Rózsafüzér kápolna, az „aranyház”, a mexikói újspanyol barokk talán legkiemelkedőbb alkotása, egyesek szerint a világ 8. csodája.

Reggeli szentmisénket a város ötvenegynéhány templomának egyikében, talán éppen a domonkosoknál ünnepeljük, majd magunk mögött hagyjuk Pueblát.

Első megállónk a közeli Atlixco, Mexikó egyik „varázslatos faluja” (Pueblo Mágico), amely a ferences rend egyik közép-amerikai központja volt; mai szentmisénket is valószínűleg a ferences templomban tartjuk. A fittebbek fölsétálhatnak a város melletti domb tetejére is, ahonnan hihetetlen kilátás nyílik a környékre és a közeli vulkánra. (A szintkülönbség kb. 100 méter, ám elég fárasztó, hiszen kb. 1900 m tengerszint feletti magasságon vagyunk, ahol már érezhetően ritkább a levegő, mint amit a Kárpát-medencében megszoktunk.)

Végül jópár órányi délfelé tartó buszozást követően megpillantjuk a Csendes-óceánt, amelyet a világszerte híres tengerpari fürdőváros, Acapulco környékén érünk el, ahol utolsó két éjszakánkat töltjük.

Utolsó teljes mexikói napunk az elmúlt hét élményeinek feldolgozásáról és egy kis ellazulásról szól: teszünk egy sétát a városban, megcsodáljuk a 35 méter magas Quebradáról a tengerbe ugró clavadistákat, akinek kedve van tehet egy hajóutat az öbölben, ahol megnézheti a tenger alatti Szűz Mária-szobrot. És természetesen fürdőzhetünk a trópusi óceánban, aminek a víz földi öröme mellett spirituális hozadéka is lehet: ha a végtelennek tűnő távolba tekintünk, eszünkbe juthat, hogy velünk szemben a következő jelentősebb szárazföld az Antarktisz mintegy 10.000 km távolságra, ami markánsan rádöbbenthet saját kicsinységünkre és végességünkre. Szentmisénkre az acapulcói főegyházmegye székesegyházában vagy egy másik templomban kerül sor.

Hazaindulásunk napját az óceánparton kezdjük egy hajnali szabadtéri szentmisével, amelyet a fél 7-kor felkelő nap bearanyoz, majd megreggelizünk, buszra szállunk, és a mexikóvárosi Benito Juárez repülőtérre hajtunk. Repülőgépünk helyi idő szerint 21:00-kor száll föl.

Európai idő szerint november 26-án 14:40-kor leszállunk Frankfurtban, majd másfél óra átszállást követően közép-európai idő szerint 17:50-kor landolunk élményekkel megrakodva, és az időeltolódás miatt kicsit gyűrötten a budapesti ferihegyi repülőtéren.