Szent Rita és Szent Benedek nyomdokain: közép-olaszországi zarándoklat

Repülőgépünk terv szerint reggel 6-kor száll fel a Budapest Liszt Ferenc Repülőtérről és két órával később landol Rómában; innen különbusszal utazunk Norciába, egészen pontosan a San Benedetto in Monte bencés apátságba, ahová valószínűleg 11 óra körül megérkezünk.

Az apátság története 1998-ra nyúlik vissza, amikor egy amerikai bencés szerzetes egy római lakásban két társával együtt alapított egy közösséget. Egyre többen lettek, és nem sokkal később meghívta őket a spoletói érsek: költözzenek ki Rómából Norciába, hogy így Szent Benedek szülővárosában – két évszázad kihagyás után – újra éljenek bencés szerzetesek. Azóta is ott élnek, immáron tizenheten, jórészt fiatalabb férfiak. Imádkoznak és dolgoznak, építik – illetve a földrengés után újjáépítik – a monostorukat és a templomukat, gazdálkodnak. És sört főznek. Meghallgatjuk a tanúságtételüket, majd részt veszünk egy magyar szentmisén a monostor templomában.

Teszünk egy rövid sétát a csöppnyi belvárosban, ami nehéz élményekkel is járhat: a 2016-os földrengés nyomai még igencsak láthatók. Többek között a főtéren álló Szent Benedek-bazilika is összeomlott, és csak 2023 őszére sikerült újra tető alá hozni, így elképzelhető, hogy még mindig csak kívülről tudjuk megcsodálni.

Délelőtt részt veszünk egy magyar szentmisén a Szent Rita-bazilikában, és megnézzük a fölső templomot, amelynek különösen érdekesek a szép színes, vidám mennyezetfreskói a Rita életéből vett jelenetekkel és az ágostonos szerzetesekkel. Lemegyünk az altemplomban lévő bűnbűnati térbe is, amely az építészet és a képzőművészet eszközeivel gyönyörűen érzékelteti a szentgyónás és a bűnök megbocsátásának misztériumát

Látogatást teszünk a Szent Rita-kolostorban (amelyet Rita korában még Szent Mária Magdolna kolostornak hívtak). Rita majd’ 40 esztendőt töltött itt: megnézhetjük azt a kutat, ahonnan nap mint nap vizet mert, néhány személyes tárgyát, celláját, ahol lakott és imádkozott és néhány további helyszínt. [A 2016. augusztusi földrengés utáni helyreállítási munkálatok sajnos vontatottan haladnak, így előfordulhat, hogy nem jutunk be mindenhová.]

A mai napon is sok szabadidőnk lesz, amelyet az előző napon említettek szerint felhasználhatunk

A nap során lesz néhány órányi szabadidőnk, amelyet tetszés szerint felhasználhatunk: visszatérhetünk imádkozni vagy elmélkedni a bazilikába vagy egy másik templomba, felsétálhatunk a domb tetején lévő Szent Ágoston-templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre, kószálhatunk a városkában, emlék- vagy kegytárgyakat vásárolhatunk, megnézhetjük Rita hatalmas modern szobrát a város szélén álló körforgalomban, vagy egyszerűen megihatunk egy jó olasz kávét, miközben gyönyörködhetünk a város és az umbriai táj szépségében.

A szállodában elköltött reggeli után menetrend szerinti busszal átutazunk a 6 kilométerre fekvő Roccaporenába (10 perc), amely már Rita életében is Casciához tartozott és ez most is így van. Itt meglátogatjuk azt a házacskát, amelyben Margherita Lotti néven meglátta a napvilágot, a kis templomot, amelyben házasságot kötött Paolo di Ferdinando di Mancinóval, illetve közös házukat.

Mai szentmisénket is itt, az ősi San Montano-templomban vagy a Szent Rita-kegyhely modern templomában ünnepeljük.

Ebédünket a falu néhány kávézójának valamelyikében költjük el, majd fölsétálunk Szent Rita – roppant látványos és meredek – sziklájára, amely mintegy 120 méter magasan tornyosul a falucska fölé. (A gyalogos távolság föl- és lefelé 500-500 méter.)

Délután visszagurulunk a már ismert Casciába, ahol Rita életének házasságát követő, szerzetesi szakasza zajlott.

Roccaporenából az erre fogékonyak (és edzettek) másfél óra alatt gyalog is visszasétálhatnak Casciába, ahogyan Rita és kortársai tették. A turistaút 6 km, szinte vízszintes, és a folyót követi, így el sem lehet tévedni.

Reggeli után aki szeretne, még egyszer beköszönhet Ritának vagy megejtheti az utolsó kegytárgy-vásárlásait, majd buszra szállunk, hogy megkezdjük kényelmes utunkat Róma felé.

Első megállónk a közeli Spoleto, Umbria egyik gyöngyszeme. A romantikus középkori utcácskákon bolyongani önmagában is gyönyörűség (nem véletlen, hogy tucatnyi filmet forgattak itt), ám számunkra – zarándokként – a város legértékesebb pontja az érseki székesegyház, ahol egy képeslapnyi pergamenen Assisi Szent Ferenc kézírását őrzik. (Szent Ferenc egyébként szintén umbriai illetőségű, többször megfordult Spoletóban.) Előreláthatólag zarándoklatzáró szentmisénket is itt tartjuk.

Ebéd után egy újabb fél órányi buszozás után az antik világ egyik – idehaza méltatlanul ismeretlen – csodájához, Európa egyik legnagyobb vízeséséhez érünk. A 165 méter magas, háromlépcsős marmorei vízesés mesterséges létesítmény, a római alakítottak ki Kr. e. 271 körül.

Innen már csak a hazaút van hátra: nagyjából két óra buszozással a Róma melletti Fiumicinóban található Leonardo da Vinci Repülőtérre érünk, ahonnan repülőgépünk 9 utána startol és előreláthatólag 23:10-kor landol a Ferihegyi repülőtéren.