Toszkánától Rómáig: gyalogos zarándoklat a Via Francigenán

Az első szakasz (Észak-Toszkána) fizikailag közepesen nehéz, és érint egy sor gyönyörű kisvárost, amelyeket életében szinte mindenki szeretne meglátogatni. Itt van Pisa a híres ferde toronnyal, Lucca városfalával, San Miniato II. Frigyes erődjével és csillagokkal díszített székesegyházával, a középkori San Gimignano a tornyaival és zegzugos utcácskáival, és végül Siena, ahol az egész földkerekségen talán a legnagyobb az egy hektárra eső kulturális örökség sűrűsége: megannyi filmforgatási és UNESCO világörökségi helyszín. Dimbes-dombos út szemet gyönyörködtető toszkán tájjal és városkákkal.

A második szakasz (Dél-Toszkána) fizikailag a legnehezebb (bár még mindig nem vészes), és ez a legtoszkánabb Toszkána: hegytetőn álló büszke villák, udvarukban mediterrán fenyők és cédrusok, a dombok közt lágyan kanyargó, ciprusokkal szegélyezett utak – egyszóval amit a képeslapokról, színes albumokból és az Instagramról ismerünk. Ennek legszebb példája az Orcia-völgy (UNESCO világörökség), amelyben két napig sétálunk. A terület ritkán lakott (ezért is kell olykor sokat menni egy nap), de persze itt is vannak gyönyörű városok: Siena, és néhány apró ékszerdobozka: Buonconvento, San Quirico d’Orcia, Radicofani. Az út vége már átvezet Lazio tartományba, ami egy egészen másik világ.

A harmadik szakasz már nem az elegáns, jómódú és kicsit hűvös Toszkána, hanem Lazio tartomány, vagyis firenzei nemesek helyett a római pápák fennhatósága alatt sétálunk: barnább, szegényebb, melegebb, barátságosabb mint Toszkána. A városok egy kicsit kopottabbak, az emberek kedvesebbek, a domináns színek kicsit sötétebbek (hiszen márvány és mészkő helyett itt tufából építkeznek), az egész egy kicsit melegebb hangulatú. Ez a legkényelmesebb szakasz: a távolságok és a szintkülönbségek itt a legkisebbek és itt a legkényelmesebbek a szállásaink. A római útszakasz jellegzetessége, hogy gyakran szállunk meg kolostorokban, ami jó alkalom, hogy bepillantást nyerjünk hús-vér szerzetesek életébe, akik egész életüket Isten szolgálatának szentelik, s ezáltal egy kicsit mi is sütkérezzünk a belőlük áradó Isten- és emberszeretetben.

A terep általában közepesen nehéz, körülbelül megfelel egy hazai középhegységben tett nem túl fárasztó túrának: az utak jól jelzettek, jó minőségűek, a szintkülönbség nem nagyon nagy (bár akadnak meredek szakaszok). Gyakorlott túrázónak a napi 20–22 km nem túlzottan megerőltető.

Útjaink általában vidéki dűlőutak kevés aszfaltúttal és még kevesebb ösvénnyel. Többnyire nyílt terepen fogunk járni, tehát nem árt a napsütés ellen felkészülni (kalap, napkrém stb.).

Szállásaink jó részét apácák üzemeltetik, olykor a kolostorban, máskor önálló vendégházként. Felszereltségük változó az egyszerű, emeletes ágyas zarándokszállástól a már-már szállodaminőségig terjednek.

A változatosság oka, hogy a Via Francigena egyelőre viszonylag kevéssé épült ki, a zarándokok száma évente csupán néhány tízezerre tehető, ami a töredéke pl. a spanyolországi Camino látogatottságának. Ezért viszont szállásokból is kisebb a választék, megfizethető zarándokszállás kevés van.

Fontos, hogy hozzunk hálózsákot, mert a szállások egy részén nem kapunk ágyneműt.

Reggel felkelünk, összepakolunk és csomagunkat letesszük egy egyezményes helyre. Megreggelizünk, egy rövid ima vagy elmélkedés után áttekintjük, hogy mi minden várható az úton.

A nap során gyaloglunk, néhány alkalommal megpihenünk. Ezeket igyekszünk szép helyekre tenni, ahol meg lehet pihenni vagy ebédelni a magunkkal hozott gyümölcsből, szendvicsekből. A szállást általában késő délutánra érjük el: elhelyezkedünk, felfrissülünk és megvacsorázunk, majd egy esti elmélkedést követően nyugovóra térünk.

Az időjárás májusban melegebb az itthoninál, ennél többet előre nehéz mondani. Valószínűleg fogunk találkozni esővel, és egyaránt elképzelhető a hazainak megfelelő, de akár jóval melegebb, hőségközeli hőmérséklet is.

A legbiztosabb, ha az indulás előtti napon vetünk egy pillantást az időjárás-előrejelzésre, de erre a zarándoklat előtt küldendő levélben külön is felhívjuk a figyelmet..

Reggelit vagy a szálláson kapunk vagy egy közeli hamisítatlan olasz barban (kávézóban) költjük el. Ez általában egy jó olasz cappuccinót és némi péksüteményt jelent.

Az ebédről szintén az adott nap reggelén gondoskodunk: általában egy-két szendvicset vagy péksüteményt és némi gyümölcsöt veszünk, amit út közben fogyasztunk el.

Néhány este a nővérektől vacsorát is kapunk (ami szintén benne van az utazási csomagban), a többi este pedig egy helyi kisvendéglőben költjük el az étkezésünket, amit ki-ki maga finanszíroz. Egy-egy vacsora körülbelül 20€-ba kerül, tehát az étkezésre érdemes nagyjából 100€-t magunkkal hozni.

Erre mindenkinek magának kell tudnia a tökéletes választ, hiszen az számtalan tényezőben tőlünk, magunktól függ. Mindazonáltal készítettünk két kis segédletet, amelyet áttanulmányozva biztonsággal összeállíthatja úti csomagját:

• Hogyan pakolnak a profik?
• Általános felszereléslista-javaslat gyalogos zarándoklatra

Végül még néhány szempont:

• Bár csomagunkat az út jó részén viszik, mégis célszerű hátizsákba pakolni (bőrönd helyett).
• Némelyik szállásunk elég egyszerű lesz, így mindenképpen hozzunk magunkkal hálózsákot és törölközőt.

Körülbelül egy napunk lesz Rómára:

Péntek délután északnyugat felől sétálunk egészen a Szent Péter térig, közben a Monte Marióról (ha éppen nem esik az eső) megcsodálhatjuk az Örök Város lenyűgöző panorámáját. Akár még este is bemehetünk egy római sétára, de a tapasztalatok szerint a fáradtság nagy úr, s ha egyszer megérkeztünk a szállásunkra, akkor már aligha lesz lelki erőnk újra útra kelni, még ha ez csak némi metrózást jelent is.

Mivel repülőgépünk csak másnap este indul haza, így hétfőn még lesz módunk csavarogni egy kicsit, és megmártózni egy a város légkörében, s közben útba ejthetünk egy-két ikonikus műemléket is a Piazza Navonától át a Colosseumig. A római nap pontos menetrendje a helyszínen fog összeállni.