Észak-Toszkána: gyalogos zarándoklat a Via Francigenán Luccától Sienáig

Távolság: 18,5 km | Emelkedés: 52 m, lejtés: 62 m

Repülőgépünk hajnali 6-kor indul a Budapest Liszt Ferenc (leánykori nevén Ferihegyi) Repülőtérről, így viszont már 8 előtt Pisában leszünk, ahol csomagjainkat a repülőtéren autóra helyezzük, és vonatra ülünk. Luccába érkezvén egy kis belvárosi sikátoros csavargás végén lepecsételtetjük zarándokútleveleinet, és a Porta Elisa városkapun át keleti irányba nekiindulunk a Via Francigenának.

Első napunk jó bemelegítés: nem túl nagy távolság sík terepen. A táj talán kevésbé lesz inspiráló, hiszen jórészt a 21. század Toszkánájával fogunk ismerkedni: szinte végig lakott területen vezet az utunk, hétköznapi falvakon, városokon keresztül.

Végállomásunk a középkori Via Francigena egyik legfontosabb állomása, Altopascio, ahol stílszerűen a középkori Szent Jakab-templomban adhatunk hálát mai utunkért, és akár egy szombati előesti szentmisén is részt vehetünk. Egy egyszerű, kicsit kopott szállodában hajthatjuk nyugovóra fejünket.

Távolság: 29 km | Emelkedés: 373 m, lejtés: 238 m

Ha az előző napunk könnyű volt, a mai kevésbé lesz az. Mivel majdnem harminc kilométer áll előttünk, viszonylag korán indulunk. Altopascióból kijőve eleinte műúton gyaloglunk, majd egy óra alatt átkelünk egy kisebb dombságon. Ennek déli részén, Fucecchio után keresztezzük Toszkána és Firenze híres folyóját, az Arnót.

A folyó déli partján újabb néhány kilométert sűrűn lakott síkságon teszünk meg, majd – feltehetően már némileg fáradtan – felmászunk a csöpp, ám gyönyörű San Miniatóba, amely utunk első „igazi”, képeslapra kívánkozó toszkán városkája.

Csomagjainkat letesszük az egykori hatalmas ferences kolostorban kialakított szállásunkon, s ha még nyitva találjuk (és bírjuk szusszal), a dómban hálát adunk napi utunkért egy vasárnapi szentmise keretében.

Távolság: 24 km | Emelkedés: 669 m, lejtés: 507 m

Közepesen nehéz nap elé nézünk: a távolság ugyan rövidebb, mint előző nap, cserébe viszonylag sok szintkülönbséget kell legyőznünk. San Miniatót magunk mögött hagyva egész napunk a toszkán dombok között fog telni: olajfaligetek, tanyák, elhagyott és működő kápolnák és templomok, és csönd, békesség.

Utunk során az egyetlen jelentős település (már amennyiben 5000 lakos jelentősnek mondható) úti célunk lesz. A városka – mint neve is mutatja – hőforrásáról híres, bár ezt kipóbálni sajnos aligha lesz alkalmunk.

Szállásunk a Sigerico érsekről (a Via Francigenát először lejegyző angol főpapról nevezett) zarándokszálláson lesz, amelyet egy ősi templom
mellett rendeztek be a településtől északra.

Távolság: 13,5 km | Emelkedés: 453 m, lejtés: 443 m

Mai zarándoklásadagunk alig néhány óra: ha nem húzzuk az időt, akár már dél körül az UNESCO kulturális világörökségének részét képező San Gimignanóban lehetünk, ami utunk egyik fénypontja, s ezért néhány órára megállunk benne.

A városban egykor 72 torony volt, amelyek mind az őket birtokló nemes és kereskedőcsaládok hatalmát hirdették: már 1255-ben törvényt kellett hozni, hogy a városháza (egyébként 52 méteres) tornyánál senki ne merészeljen magasabbat építeni. A tornyok jó része a középkor végén elpusztult, 1580-ban már csak 25 darab volt belőlük, mára pedig 14 maradt. Ezek egészen egyedi sziluettet kölcsönöznek a dombtetőre épült városkának (ezért is szokták humorosan Toszkána Manhettenjének nevezni), ami közelről sem okoz csalódást. A várost (sok más toszkán településhez hasonlóan) a középkor végén elfoglalta Firenze, és attól kezdve elsúlytalanodott, a fejlődés gyakorlatilag megállt. A ma idelátogatók ezért hálásak, hiszen a városkép évszázadok óta jószerével semmit sem változott.

Szállásunk kb. 2 km-rel a városon túl található egy kemping mobil házaiban.

Távolság: 27,9 km | Emelkedés: 607 m, lejtés: 647 m

Viszonylag hosszú szakasz vár ránk, mégpedig a toszkán dombvidék szívében. A sok kilométert kellemessé teszi a rendkívül változatos táj: néhány óra különbséggel fogunk sétálni szántóföldön és olajfaültetvényeken, erdős patakvölgyek mélyén és apró falvak évszázados kövezetén.

Néhány kilométer után két útvonal között választhatunk: sétálhatunk az eredeti, inkább vidéki úton, vagy rövidíthetünk egy kicsit egy újabb gyönyörű városka, Colle di Val d’Elsa felé. Ha a sétálásban kitikkadunk, Strovéban megállhatunk egy hosszabb pihenőre, és esetleg egy hamisítatlan olasz kávéra egy „bar”-ban.

Szállásunk Abbadia Isolában egy hajdani kolostorban berendezett egyszerű, sokágyas szobákból álló zarándokszálláson lesz.

Távolság: 23,6 km | Emelkedés: 450 m, lejtés: 351 m

Első három kilométerünket még reggeli előtt megtesszük, Monteriggioni ugyanis méltó egy hosszabb – akár reggelivel összekötött – pihenőre. (A barok itt sajnos elég későn nyitnak, úgyhogy nem kell kapkodnunk.)

A városka (falucska) egy 150 méter átmérőjű, tökéletes épségben lévő városfallal körülkerített település, alig pár házból áll. 1214–19 között építtette Guelfo da Porcari, és azóta sem jutott eszébe senkinek sem lerombolni. (Pontosabban számos ellenségnek eszébe jutott, de a megvalósításig senki sem jutott.) Monteriggionit egyébként Dante is megénekelt az Isteni Színjátékban.

Utunk további részében a természet lesz legfőbb útitársunk, majd a dombtetőn lassan feldereng Siena körvonala. A városba először mai negyedeken keresztül sétálunk be, majd fokozatosan merülünk el a korai reneszánsz egyik fellegvárának hangulatában. Szállásunk egy egyszerű, ám kitűnő helyen lévő szállodában lesz.

A mai napunk jó részét Siena városára szánjuk: egy egy-két órás városi körséta után, ha van kedvünk, benézünk a dómba, mellette megcsodálhatjuk a sienaiak nagyravágyásának példáját, az Új Dóm 1370-ben félbeszakadt építkezését, kisétálunk az ikonikus, kagyló alaprajzú főtérre, a Campóra, és talán a városháza tornyába is fel tudunk mászni, hogy egy utolsó pillantást vessünk Toszkána talán legszebb városára és a környező dombokra.

Kora este vonatra szállunk, és egy empoli átszállást követően visszagurulunk Pisába, ahol egy repülőtérhez közel eső, egyszerű sokágyas szobákból álló szálláson alszunk másnap hajnalig.

Távolság: 930 km, emelkedés: ~10.000 m, lejtés: ~10.000 m

Hajnali 6 körül – immáron hátizsákkal a hátunkon – kiballagunk a nem messze található repülőtérre, ahol feladjuk csomagjainkat majd elfogyaszthatjuk jól megérdemelt reggelinket. Repülőnk előreláthatóan negyed kilenckor emelkedik a magasba és délelőtt 10-kor ér földet, pontosabban betont a Ferihegyi repülőtéren. Itt búcsút veszünk egymástól, s egyenként indulunk tovább életünk zarándokútján…