Dél-Toszkána: gyalogos zarándoklat a Via Francigenán Sienától Montefiasconéig

8 nap

A „napsütötte Toszkána” sokunk szívét megdobogtatja: hegytetőre épült ősi városkák (olasz filmek kulisszái), lankás domboldalak, ciprusfasorok és olajfaligetek – köztük eldugott templomok és kolostorok, megannyi alkalom az elcsöndesedésre, elmélkedésre.

Gyaloglás közben van időnk. Van időnk pihenni. Van időnk gyönyörködni a varázslatos olasz tájban, a dombokban, a ciprusokban. Van időnk megállni az ezredéves városkák főterén. És van időnk önmagunkra, van időnk kérdéseket feltenni, és a kérdéseinkre választ találni. És talán van időnk arra is, hogy meghalljuk azt, aki teremtett…

Érdekli az előző és a következő szakasz is? Koppintson:

Hasonló zarándoklatunk:

Hírlevél-feliratkozás:


Elfogadom az adatvédelmi irányelveket



  • 8 nap / 7 éjszaka
  • 2024. április 20–27. (szombat–szombat)
  • Budapest–Pisa–Siena–Orcia-völgy–Bolsenai-tó–Montefiascone–Róma–Budapest
  • Budapest–Pisa és Róma–Budapest repülőgép (fapados légitársaság), Pisa–Siena és Montefiascone–Róma vonat, Siena–Montefiascone gyaloglás
  • 148 km (~25 km/nap)
  • Egyszerű zarándokszállások, egykori és most is működő kolostorok, gyakran közös fürdőszobával
  • 3 vacsora
  • 1 db legfeljebb 10 kg tömegű repülőgépre feladott poggyász. A gyaloglás során a csomagot egy autó szállítja.
  • A zarándoklat legalább 8 jelentkező esetén valósul meg.
  • 498.000
  • Babos Gábor: +36 76 800-930

Áttekintés

Utunk, a Dél-Angliát Rómával összekötő ősi zarándokút, a Via Francigena Toszkána déli részén végigvezető szakasza.

Zarándoklatunk legszebb pontjai

  • Siena belvárosa (UNESCO világörökség),
  • a Val d’Orcia (Orcia-völgy), ahol Toszkána a „legtoszkánabb” (UNESCO világörökség)
  • Bolsenai-tó
  • Montefiascone, a pápák (és a remek fehérborok) városa, és
  • állandó „útitársunk”, a toszkán táj.

Napról napra

1. nap (szombat) :
Budapest–Pisa–Siena

Repülőgépünk előreláthatólag hajnali 6 órakor száll fel a Budapest Liszt Ferenc Repülőtérről (Ferihegyről), és 8 óra előtt már Pisában vagyunk. Sienába dél körül ér vonatunk: hátizsákunkkal a vállunkon elsétálunk a szállásunkra (egy egyszerű, ám jó helyen lévő kis szállodába), majd a várossal ismerkedünk: megtekintjük a lenyűgöző székesegyházat és a világ talán leghíresebb terét, a Campót, a keskeny utcácskákat járva pedig elmerülünk az itáliai késő középkor hangulatában.

2. nap (vasárnap) :
Siena–Ponte d'Arbia

Távolság: 25,7 km | Emelkedés: 336 m, lejtés: 512 m

Miután egy helyi barban elfogyasztottuk reggeli (olasz) kávénkat és péksüteményünket, útra kelünk:

Első néhány kilométerünk a dombon fekvő városból lefelé vezet, s hátrapillantva újabb és újabb nézőpontokból gyönyörködhetünk Siena sziluettjében. Utunk további része nagyjából vízszintesen vezet a völgy alján, általában településeken kívül (bár közel hozzájuk).

Szép pihenő a cunai megerősített magtár, amely egykor a sienai Santa Maria della Scala zarándokispotály tulajdona volt.

Szállásunk Ponte d’Arbiában, egy családi fogadóban lesz.

Távolság: 26,2 km | Emelkedés: 747 m, lejtés: 480 m

Indulásunk után nagyjából egy órával érkezünk a tökéletes középkoriságában megmaradt Buonconventóba. (A név beszédes: „jó kolostor”.) A város északi kapuján lépünk be, s bár a déli kijárat alig pár percnyire van, alighanem szívesen időzünk egy kicsit az ódon házak között, s közben a Szent Péternek és Pálnak szentelt templomba is betérhetünk.

Egy újabb óra után belépünk az Orcia-völgybe, pontosabban arra a részére, amelyet még az UNESCO is méltónak tartott arra, hogy felvegye a világörökségi helyszínek listájára, s a következő három napban itt fogunk gyalogolni.

Végállomásunk San Quirico d’Orcia: a városka valószínűleg etruszk eredetű, ám erről mindössze ásatások tanúskodnak. A nap végén hálát adni betérünk a VIII. századi plébániatemplomba.

Az önkormányzat által egy középkori palazzóban fenntartott zarándokszállás megkeresése után mindenképpen elsétálunk a városka közepén lévő Horti Leonini parkba, amelyet 1581-ben adományozott Medici I. Ferenc Diomede Leoninak. A kert kialakítása azóta sem változott.

Távolság: 32,6 km | Emelkedés: 1035 m, lejtés: 673 m

Mai napunk hosszú lesz, és feltehetően fárasztó is – de mindezért bőséges kárpótlást nyerünk.

San Quiricót elhagyva elénk tárul az a bizonyos Toszkána, amelyért évszázadok óta rajong a nyugati világ. Ez az a táj, ahol azok a fényképek és képeslapok készülnek, amelyekre ránézve mindenki azt érzi, hogy ide el kell jutnia: lágy dombok, kanyargó utak, magányos villák, ciprusfasorok és olajfaligetek.

A nap során az egyetlen jelentősebb település szakaszunk célja, Radicofani lesz: hegytetőn álló vára utunk kezdetétől előttünk lebeg, amíg elérjük, így bőségesen lesz alkalmunk elcsöndesedni, és megélni a zarándoklat spirituális dimenzióját is.

Radicofaniban szállásunk egy hajdani iskolaépületből átalakított zarándokszállás lesz, ezúttal is emeletes ágyakkal (ám a fáradtság miatt ez keveseket fog zavarni).

Távolság: 23,9 km | Emelkedés: 295 m, lejtés: 704 m

Az előző nap végi emelkedés „jutalmaként” mai első 10 kilométerünk enyhe lejtő lesz nagyjából Ponte a Rigóig (ejtsd: rígó; semmi köze a madárhoz).

Itt választhatunk, hogy melyik úton induljunk tovább. A hosszabb, de talán szebb szakaszon útba ejthetjük a festői Procenót. A rövidebb és vízszintesebb szakasz az egykori híres római út, a Via Cassia mentén halad, ami ma már egy viszonylag forgalmas (így zarándokláshoz nem túlzottan kellemes) közút, ám így hamarabb érünk mai szakaszcélunkhoz, Acquapendentébe.

Időközben – bár ezt észrevenni csupán egy autósoknak szóló táblán fogjuk – Toszkánából átlépünk Lazio tartományba, amelyet az ókorban Latiumként, a latinok földjeként ismertek. Firenze fennhatósága alól tehát átlépünk Rómáé alá.

Acquapendente (magyarul „Ferdevíz”) csodálatosan gazdag a múlt kincseiben: néhány etruszk és longobárd emlék mellett számos középkori (magyar időméréssel Árpád-kori) épület között sétálhatunk, amelyeket román templomok és reneszánsz városi paloták tesznek változatosabbá. A város Európa Jeruzsálemjének is hívják, mert a székesegyház szentélye alatt a középkorban kialakították a jeruzsálemi Szent Sír másolatát, amelyet meg is tekintünk (ha addig befejeződik a felújítása).

Szállásunk egy – az előző napiakhoz képest kifejezetten – kényelmes városi zarándokszálláson lesz.

6. nap (csütörtök) :
Acquapendente–Bolsena

Távolság: 23 km | Emelkedés: 422 m, lejtés: 464 m

Viszonylag pihentető nap áll előttünk. Acquapendentéből kelet felé indulunk, majd dél felé fordulunk, és utunk nagyjából felénél érünk San Lorenzo Nuovóba. A városka ősi, egykor a híres Canossa várát is birtokló Matild grófnőé volt, aki átengedte a pápának. A településen végigsétálva azonban a dicső múltból nem sok látszik, a városkát ugyanis 1774-ben néhány kilométerrel áttelepítették, és a hajdani girbe-gurba utcák helyett egy „modern” települést is látni fogunk, amely a felvilágosult abszolutizmus jegyében tágas, derékszögű utcákkal, gondosan tervezett alaprajzzal büszkélkedhet.

A San Lorenzót elhagyva feltárul előttünk az egykori vulkáni kráterben található festői Bolsenai-tó.

Utunk célja Bolsena, amely a róla elnevezett tó partján található, és egyfajta helyi Balatonfüredként jellemezhető, bár valamivel régebbi és kisebb. Elég szűkösre szabott szállásunk az oltáriszentségről nevezett nővérek kolostorában lesz a városka egyik terén, a Szent Krisztina-bazilikától kőhajításnyira.

7. nap (péntek) :
Bolsena–Montefiascone

Távolság: 18,3 km | Emelkedés: 607 m, lejtés: 337 m

Bolsenát déli irányba hagyjuk el, és szőlők, gyümölcsösök, kisebb-nagyobb erdők között bandukolunk Montefiascone felé. A táj egy kicsit a Balaton-felvidékre emlékeztet (mediterrán kiadásban): erdő, tó felé lejtő dombok, elszórt házak, változatos felszínborítottság, jobb kéz felé pedig a víz, bár ezt az erdő miatt csak ritkán látjuk.

Mai – utolsó – gyalogos szakaszunk viszonylag rövid, „cserébe” kicsit még meg kell erőltetnünk magunkat: Montefiascone nagyjából 600 méterrel van a tenger és feleennyivel a tó szintje fölött, így szinte egész nap lassan de biztosan emelkedik az utunk. A cél viszont minden fáradságot feledtet: nem véletlenül időztek a pápák szívesen a városban, és építtettek egy gyönyörű, tóra néző panorámás erkélyt a palotájukra.

Megkeressük szállásunkat, a bencés nővérek belvárosi Szent Péter monostorát, majd sétálunk egyet a városban és egy vacsora keretében visszatekintünk a mögöttünk hagyott napokra és kilométerekre.

Távolság: 1000 km | Emelkedés: ~10.000 m, lejtés: ~10.000 m

Az utolsó gyalogos szakaszunk egy 3 kilométeres lejtmenet Zepponami vasútállomásra, ahonnan egyenesen Rómába gurulunk. Az Örök Városban lesz egy-két óránk, amit akár egy kis sétára is felhasználhatunk, majd 3 óra körül kigurulunk a ciampinói repülőtérre, ahonnan gépünk előreláthatólag  este hatkor száll fel és 19:45-kor landol Budapesten.

Itt búcsút veszünk egymástól, s ki-ki egyénileg indul tovább élete zarándokútján…

Utazási csomag

Az utazási csomag tartalmazza az alábbiakat

  • Repülőút (Budapest–Pisa és Róma–Budapest)
  • Vonatút (PisaMover, Pisa–Siena és Montefiascone–Róma)
  • 10 kg feladott poggyász
  • Baleset-, betegség- és poggyászbiztosítás
  • Szállás zarándokszállásokon és kolostorokban (gyakran közös fürdőszobával)
  • 3 vacsora
  • Az utat ismerő, biztonságot nyújtó zarándoklatvezető
  • Csomagszállítás és kísérő autó
  • Zarándokútlevél

Az utazási csomag nem – vagy csak felár ellenében – tartalmazza az alábbiakat

  • Utazás az Ön otthona és a Budapest Liszt Ferenc Repülőtér („Ferihegyi repülőtér”) között
  • A többi étkezés
  • Esetleges belépőjegyek és személyes kiadások (kávé, képeslap stb.)
  • Útlemondási vagy más néven stornóbiztosítás
Mi a különbség a Via Francigenán megtett három útszakasz között?

Az első szakasz fizikailag közepesen nehéz, és érint egy sor gyönyörű kisvárost, amelyeket életében szinte mindenki szeretne meglátogatni. Itt van Lucca, San Miniato, San Gimignano és a végén Siena. Dimbes-dombos út szemet gyönyörködtető toszkán tájjal és városkákkal.

A második szakasz fizikailag a legnehezebb (bár még mindig nem vészes), és ez a legtoszkánabb Toszkána: hegytetőn álló büszke villák, udvarukban mediterrán fenyők és cédrusok, a dombok közt lágyan kanyargó, ciprusokkal szegélyezett utak – egyszóval amit a képeslapokról, színes albumokból és az Instagramról ismerünk. Ennek legszebb példája az Orcia-völgy (UNESCO világörökség), amelyben két napig sétálunk. S persze itt is vannak gyönyörű városok: Siena, Buonconvento, Gambassi Terme, Radicofani. Az út vége már átvezet Lazio tartományba, ami egy egészen másik világ. Ez a szakasz a „legzarándoklósabb”, itt vannak a legegyszerűbb szállások, s ez a legkevésbé költséges.

A harmadik szakasz már nem az elegáns, jómódú és kicsit hűvös Toszkána, hanem Lazio tartomány, vagyis firenzei nemesek helyett a római pápák fennhatósága alatt sétálunk. A városok egy kicsit kopottabbak, az emberek kedvesebbek, a domináns színek kicsit sötétebbek (hiszen márvány és mészkő helyett itt tufából építkeznek), az egész egy kicsit melegebb hangulatú. Ez a legkényelmesebb szakasz: a távolságok és a szintkülönbségek itt a legrövidebbek és itt a legkényelmesebbek a szállásaink. A római útszakasz jellegzetessége, hogy gyakran szállunk meg kolostorokban, ami nagyon jó alkalom, hogy bepillantást nyerjünk hús-vér szerzetesek életébe, akik egész életüket Isten szolgálatának szentelik, s ezáltal egy kicsit mi is sütkérezzünk a belőlük áradó Isten- és emberszeretetben.

Mennyire nehéz a terep?

A terep általában közepesen nehéz, körülbelül megfelel egy hazai középhegységben tett kiadós túrának: az utak jól jelzettek, jó minőségűek, a szintkülönbség csak egy napon jelentős. Egy-két szakasz viszonylag hosszú, így nem árt a jó állóképesség. Útjaink általában vidéki dűlőutak kevés aszfaltúttal és még kevesebb ösvénnyel. Többnyire nyílt terepen fogunk járni, tehát nem árt a napsütés ellen felkészülni (kalap, napkrém stb.).

Ha kétségei vannak, hogy bírni fogja-e, próbálja ki: valamelyik szombaton tegyen egy 25-30 km-es túrát valamelyik magyarországi középhegységünkben. Ha nem fárad el „halálosan”, akkor Isten hozta a zarándoklaton. Ha teljesíthetetlennek tűnik, akkor talán érdemes néhány hónapot edzenie.

Milyenek lesznek a szállásaink?

Szállásaink – néhány kellemes kivétellel – meglehetősen egyszerűek lesznek: nagy szobás, olykor emeletes ágyas zarándokszállások, néha vendégházak. A változatosságnak az az oka, hogy a Via Francigena egyelőre viszonylag kevéssé épült ki, a zarándokok száma évente csupán néhány tízezerre tehető, ami a töredéke pl. a spanyolországi Camino látogatottságának. Dél-Toszkána ráadásul elég ritkán lakott vidék, az általunk érintett települések többnyire igen kicsik, ezért – különösen megfizethető – szállásokból nem túl bőséges a választék.

Fontos, hogy hozzunk hálózsákot és törölközőt, mert a szállások egy részén nem kapunk ágyneműt.

Hogyan néz ki egy napunk?

Reggel felkelünk, összeszedjük magunkat, majd csomagunkat elhelyezzük a szállás erre kijelölt részén, ahonnan később elszállítják esti szállásunkra. Egy rövid ima vagy elmélkedés után útra kelünk – egészen a következő olasz kávézóig, ahol elköltjük reggelinket. Valamelyik útba eső pékségben vagy zöldségesnél vásárolunk némi péksüteményt és gyümölcsöt a vacsoráig hátralévő időszakra, majd nekiindulunk.

A nap során néhány alkalommal megállunk rövidebb időkre, egyszer pedig egy-két órára, ebédelni. A megállásokat igyekszünk szép helyekre időzíteni, ahol meg lehet pihenni vagy ebédelni a magunkkal hozott gyümölcsből, szendvicsekből.

Szállásunkat általában késő délutánra érjük el: elhelyezkedünk, felfrissülünk, és megvacsorázunk, majd egy rövid esti elmélkedést és reflexiót követően nyugovóra térünk.

Milyen lesz az időjárás?

Az időjárás április-májusban valamivel melegebb az itthoninál, ennél többet előre nehéz mondani. Valószínűleg fogunk találkozni esővel, és egyaránt elképzelhető a hazainak megfelelő, de akár jóval melegebb hőmérséklet is – mindazonáltal roppant hőségre nem kell készülnünk.

A legbiztosabb, ha az indulás előtti napon vetünk egy pillantást a helyi időjárás-előrejelzésre (de erre a zarándoklat előtt kiküldött részletes levélben külön is felhívjuk a figyelmet).

Hogyan fogunk étkezni?

Reggelit vagy a szálláson kapunk vagy egy közeli hamisítatlan olasz „bar”-ban (kávézóban) költjük el. Ez általában egy jó olasz cappuccinót és némi péksüteményt jelent.

Az ebédről szintén az adott nap reggelén gondoskodunk: általában egy-két szendvicset vagy péksütelményt és némi gyümölcsöt veszünk, amit út közben fogyasztunk el.

A vacsorát a szállásunkon vagy egy helyi kisvendéglőben költjük el (ez utóbbit ki-ki maga finanszírozza). Egy-egy vacsora körülbelül 20€-ba kerül, tehát az étkezésre érdemes nagyjából 100-150€-t magunkkal hozni.

Mit vigyek magammal?

Erre mindenkinek magának kell tudnia a tökéletes választ, hiszen az számtalan tényezőben tőlünk, magunktól függ. Mindazonáltal készítettünk két kis segédletet, amelyet áttanulmányozva biztonsággal összeállíthatja úti csomagját:
Hogyan pakolnak a profik?
https://vimeo.com/225125470

Felszereléslista-javaslat gyalogos zarándoklatra:
https://drive.google.com/file/d/0B4DDZRA8wLa3Y3ZaVUdxZ2RLZ2M/view?resourcekey=0-aZ7gCHvjrw8XZ7yfehdS5w

Végül még néhány szempont: bár csomagunkat az út jó részén viszik, mégis célszerű hátizsákba pakolni.

Némelyik szállásunk elég egyszerű lesz, így mindenképpen hozzunk magunkkal hálózsákot és törölközőt.

Jelentkezés és ár