Szidónia: Milyen indíttatásból vágtál neki az Útnak?

Fülei Edit: Elsősorban próbatétel, képes vagyok e ekkora utat megtenni. Szerettem volna kiszakadni a rohanó hétköznapokból, egyedül lenni, egy rövid időre magam mögött hagyni a problémákat és csak magammal, saját érzéseim foglalkozni, elmélyedni a gondolataimban.

Kovács Ágnes: Mivel a Spanyol El Caminót is meg szeretném majd csinálni, mindenképpen egy próbát szerettem volna tenni előtte. Bírom-e a korom miatt.

Szidónia: Volt-e előtte, ami vagy aki visszatartott, félelmet keltett benned az Úttal kapcsolatban?

Ágnes: Volt. Nem volt olyan ember, aki jött volna velem. Vidéki lakosként bátortalan voltam. És amikor megláttam a lehetőséget a Pannon Pilgrimmel, mégis belevágtam.

Edit: Mindenki támogatott, bár volt a családban olyan, aki nem értette miért akarok ennyit gyalogolni, mi ennek a lelki háttere! Alapvetően számomra szó szerint ajándék volt ez az út, mivel az anyagi részét három nagybátyám finanszírozta, illetve édesanyám.

Szidónia: A szervezéssel kapcsolatban van-e valamilyen észrevételed?

Edit: Tökéletes volt a szervezés, maximális volt Balázs odaadása!

Ágnes: Minden tökéletes volt, kicsit drágállom.

Szidónia: Használtad-e az elkészített lelki gondolatébresztő füzetet?

Edit: Ha jutott még rá erő/idő, használtam! Nagyon jó ötletnek tartom, szerettem elolvasgatni az aznapi gondolatokat! Pozitív löketet adott az út során!

Ágnes: Csak az elején használtam, utána már túl fáradt voltam hozzá. Nem minden este olvastam bele, a vacsora, a mosás elvette az időt.

Szidónia: Mi volt a legszebb dolog a 11 nap alatt számodra?

Ágnes: Mindenképpen Magyarország szépsége. Végig.

Edit: Rengeteg élménnyel gazdagodtam! Nem is tudom melyik a legszebb! Talán volt egy gyönyörű pillanat, amikor ott álltam a búzamező mellett, szemet gyönyörködtető volt a táj, sütött a nap, közeledtünk Mocsa felé és elhittem, hogy tényleg ott vagyok! Éreztem, hogy a csend nem üres…

Szidónia: Mi volt a legnehezebb dolog számodra az Út során?

Edit: Nem volt ilyen! Előfordult, hogy fájt a lábam, elő jöttek vízhólyagok, de ez hozzá tartozik egy ilyen úthoz! Olyankor mindig arra gondoltam, miért csinálom!

Ágnes: A 30 km-es szakaszok és a meleg.

Szidónia: Melyik volt a legfárasztóbb szakasz számodra?

Edit: A 2. nap, Zsámbék előtti szakasz a napraforgók között! Úgy éreztem, sosem érünk oda!

Ágnes: Ászár–Pannonhalma.

Szidónia: Volt olyan nap, amit nagyon lazának, majdnem fölöslegesnek tartottál?

Ágnes: Nem volt, kellett laza nap is (Győr).

Edit: Nekem nem volt ilyen! Bár a Győrbe való megérkezés számomra sokkoló volt, azt a szakaszt szívesen kihagytam volna!

Szidónia: Elérted-e a célod az úttal?

Edit: Abszolút! Teljesen feltöltődtem minden szempontból! Mindenki, akivel találkozom, észreveszi rajtam a változást! Sikerült magamban tisztázni a bennem rejlő kérdéseket, választ kaptam az elmúlt évek történéseire és tudom mi az amire szükségem van, és mi az amit ki kell iktatnom az életemből.

Ágnes: Elértem, nagyon jó megtapasztalás volt, mit vittem feleslegesen és mit kellett volna inkább vinnem.

Szidónia: Tervezed-e a további zarándoklatok megtételét itthon vagy külföldön?

Ágnes: Tervezem, de még nincs konkrét.

Edit: Feltétlenül! Alig várom, hogy újra elinduljak!

Szidónia: Bármilyen egyéb észrevétel, tanács, meglátás?

Ágnes: Én mindennel elégedett voltam.

Edit: Lehet, hogy egyszerűbb szállásokkal lehetne a költségeken csökkenteni. De egyébként szuper helyeken aludtunk, imádtam Tatán a tóra néző erkélyt, és Pannonhalmán az apátságra néző teraszunkat! Még egyszer mindent köszönök! Azt hiszem, ezt nem tudom elégszer elmondani!