Zarándokház Rómában

Számunkra István király most azért is érdekes, mert a zarándoklatok terén is maradandót alkotott: 1026-ban zarándokházat alapított Rómában, Bizáncban (ma Isztambul), Ravennában és Jeruzsálemben, kifejezetten magyar zarándokok számára.

A római zarándokház egy régebbi templom, a Magyarok Szent István-temploma, más néven Kis Szent István-templom (Santo Stefano degli Ungheresi avagy Santo Stefano Minore) mellett épület, amelyet II. Szilveszter pápa adományozott a magyar királynak (aki egyébként a koronát is küldte). A templom rendkívül jó helyen volt, közvetlenül a Szent Péter-bazilika mellett – és később ez is lett a veszte.

István király helyreállította és kibővítette a régi épületet. Káptalant (imára és találkozásokra szolgáló helyiség) alapított 12 kanonoknak, valamint egy zarándokszállást a magyar utazóknak. A „magyar intézmények”, ahogy annak idején hívták őket, fontos szerepet játszottak a középkori Magyar Királyság és a Szentszék közötti intenzív diplomáciai kapcsolatok ápolásában is. A ház egyfajta tanulmányi központként is szolgált a következő évszázadokban Rómában élő magyar papok és más értelmiségiek számára.

A káptalanház és a zarándokszállás körül mezőgazdasági melléképületek, magtárak, raktárak, malmok épültek, az egész épületegyüttest pedig fal vette körül.

A „magyar intézményeket” a város körüli jelentős mezőgazdasági területek bevételeiből tartották fenn, amelyeket szintén a pápa adományozott a magyar királynak, és amelyek évszázadokig az akkori magyar állam birtokában maradtak.

A zarándokszállás a középkorban

István királyt 1083-ban avatták szentté, és ekkor neki szentelték az addig a Vértanú Szent Istvánnak szentelt Kis Szent István-templomot. Később egy latin feliratot is elhelyeztek a homlokzatán: „ECC[LESI]A HOSPITALIS S. STEPHANI REGIS HVNGARORVM”, vagyis „Szent Istvánnak, a magyarok királyának temploma”. Az épületet I. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) magyar király és egyben német-római császár restauráltatta, és később a pálosok, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend kapta meg, hogy működtessék és gondozzák.

A vég

Az 1500-as években lebontották a régi Szent Péter-bazilikát: ekkor készült el a ma is látható hatalmas templom. A magyar káptalanházat és a melléképületeket ekkor bontották le, hogy helyet adjanak az épülő bazilikának.

Két évszázaddal később, 1776-ban VI. Piusz pápa új sekrestyét építtetett a Szent Péter-bazilikához, és ezért a Santo Stefano degli Ungheresi-templomot is kisajátította. Kártalanításként 7500 scudót fizetett a ma is működő Collegium Germanicum et Hungaricumnak. A magyarok ezzel hivatalosan elveszítették római templomukat, ám Caelius-dombon álló (Vértanú Szent Istvánnak szentelt) Santo Stefano Rotondo-templomban a pápa építtetett egy Szent István királynak szentelt kápolnát (kis kép), így azóta az a római magyarok temploma. A templom Róma egyik legrégebbije, és számos híres magyar megemlékezett róla, itt van eltemetve Lászai János gyulafehérvári érsek, és ez volt Mindszenty József bíboros római címtemploma 1946-tól haláláig, 1975-ig. A lebontott templomból 7 római kori oszlop maradt meg, amelyek ma is láthatók a templom helyén épült sekrestyében.

Magyar zarándokház Rómban napjainkban

1776 óta majdnem pontosan két évszázad telt el. A ’60-ss években, amikor Magyarországon még „virágzott” a szocializmus, a magyar emigráció néhány jeles személyisége felépítette a ma is működő új Szent István Házat. Az intézményt magyar apácák vezetik, ők tartják karban a gyönyörű kertet is, és ugyan nem a város központjában van, ám továbbra is kedvelt szállása az Örök Városba érkező magyar zarándokoknak és turistáknak: cssroma.katolikus.hu

Ugyanis Szent István király jobb keze csak 1971 óta van budapesti Szent István Bazilika (jelenlegi) Szent Jobb kápolnájában, ezt megelőzően ugyanis – az ’50-es évek elejétől – a plébánia egyik szobájában őrizték.

De hol volt a háború előtt? A Budai Várban, a fent megjelölt helyen.

Ebben a – jelenleg – balatonalmádi kápolnában, ami – akkor még – a Budai Várpalotában állt, mint a Zsigmond kápolna egyik fülkéje. Ez a Zsigmond kápolna a várban ma is látható Mátyás kútja szoborkompozíció mögött állt, és a II. Világháborúban a vár bombázásakor súlyosan megsérült. (A Szent Jobbot ekkorra már Ausztriába „menekítették”.)

A Szent Jobb őrzésére szolgáló kápolnafülke azonban csodálatos módon (viszonylag) épségben maradt.

A háború után még sokáig meghatározta Budapest látképét a romos vár, hiszen sokáig senki sem törődött annak helyreállításával, és a romok alatt rejtőző Szent Jobb-fülkével.

Mígnem az ’50-es években – a legsötétebb kommunizmus idején – Balatonalmádi akkor plébánosa, dr. Pintér Sándor, tudomást szerzett róla, hogy milyen kincs rejtőzik a budai vár romjai alatt, és sikerült az egész kápolnafülkét megszereznie. Az építményt darabokra szedték – már amit kellett, mert nem esett szét a bombázástól – és teherautókon Balatonalmádiba vitték. Így kerültek ide a fülke kövei, annak jelentős műalkotásaival a kápolnafülke boltozati mozaikja, az oltár, a fülke kovácsoltvas kapuja és annak márvány kerete.

A képen látható templom mellett az idehozott anyagokból hamarosan fel is építették újra a Szent Jobb kápolnát.

És, hogy teljes legyen a kép 2000. május 13-án egy napra maga a Szent Jobb is visszatért régi őrzési helyére. Ezt követően a kézereklyét ugyan visszavitték Budapestre, azonban 2001-től egy Szent Jobbról levált töredéket őriz a kápolna. Miután pedig 2007-ben Boldog Gizella és Szent Imre egy-egy ereklyéje is megérkezett Balatonalmádiba, a kápolnában – az egész világon egyedülállóan – egy helyen láthatók a Magyar Szent Család mindhárom tagjának ereklyéi.

Ha velünk tart a Balaton-felvidéki zarándoklatunkon, ön is megcsodálhatja ezt, ugyanis ez lesz a zarándoklatunk kiindulópontja.