Zircről – a Bakony fővárosából – Esztergom/Budapest felé elindulva hamarosan meg is érkezünk az Ördög-árok bejáratához, ami a Mária út Magyarországi szakaszának legvadregényesebb helye. Mint neve is mutatja, hogy valami különleges dologgal állunk szembe. Ördögök ugyan nem laknak az árokban vagy a szurdokvölgy szélén kialakult mintegy 50 sziklaüregben, ám a nevet adó nép így gondolhatta, hiszen a völgy olyan megközelíthetetlennek, olyan végigjárhatatlannak tűnt. És még a Bakonyban is – ahol azért van még néhány szurdokvölgy – különlegesnek, ördögi teremtésnek látszott.

De mi is ez valójában? Egy tektonikus úton (földmozgások következtében kialakult) völgy, amelyet az időszakos vízfolyás tovább mélyített, és a végén még – biztos, ami biztos – egy pár földrengés is legurított néhány óriási sziklát az aljára.

A völgy bejáratától kezdve egy ideig még rendes ösvényen gyalogolhatunk, majd lassan szűkülni kezd a szurdok. Többször kell a patakmedren átkelni, ami azonban általában nem okoz nehézséget: bőségesen állnak rendelkezésre kisebb kövek (macskakövek), amelyeken lépkedve könnyedén átkelhetünk a patakon (főleg ha esetleg nincs is víz a mederben, ami azért elég gyakran előfordul).

Az ösvény aztán kezd nehezebbé válni: be-benövik az ágak, vagy éppen a völgy oldalára kell kissé felkapaszkodnunk meredek ösvényen. Maga az út is gyakran helyet változtat, ugyanis az egyes áradások évente-kétévente elmossák a már kitaposott ösvényt.

Két igazán nehéz rész van az árokban: először egy nagyobb szikláról kell minden segédeszköz nélkül lemászni (társaink segíthetnek, ők nem számítanak segédeszköznek), majd jön az Ördög-gát, más néven Gizella-átjáró. Itt a völgy útját egy ház nagyságú szikla állja el, amelyre elsőnek felmászni majd lemászni kell – mintegy 6 méteres magasságból. Itt azonban a sziklába rögzített láncok és kötelek, valamint létrák segítenek az ereszkedésben. Pont úgy, mint az Alpok vagy a Kárpátok nehezebb útszakaszain, az úgynevezett via ferratákon („vasalt utak”).

Nem mondhatni, hogy annyira egyszerű lenne itt végigmenni, de azért nem is lehetetlen. A fiamnak például egészen jól ment:

És még egy bizonyíték, hogy megcsinálható: én először 15 éves koromban jártam itt ráadásul a kutyámmal, aki egy rövid lábú tacskó volt és így képtelen arra, hogy lemásszon. Megfogtam hát az egyik kezemben, és a másik kezemmel kapaszkodva ügyesen leereszkedtem a létrán.

Az Ördög-gát megmászását a kevésbé bátrak egy rövid kitérővel elkerülhetik anélkül, hogy bármilyen látványról le kellene mondaniuk. Ugyanis a lépcsős kerülőút pont az Ördög-gát előtt ágazik el és nem sokkal utána vissza is tér a völgybe. Hazánk páratlan természeti látványossága így felülről és alulról is megtekinthető a vízeséssel együtt: itt ugyanis egy 3 méteres vízesés is található, amely leginkább esős időben vagy hóolvadás után látványos. Mindamellett ne kívánjunk nagyon csapadékos időt, mert azzal a völgy végigjárását nehezítjük.

Persze ha már ilyen sziklás a völgy találhatunk benne másik vízesést is: egy nagyobbat, és számtalan kis csobogót.

Bár egy nehezebb szakasz ez az Ördög-árok, mindenki, aki csak bír, menjen végig rajta, mert a sziklák, a vízesések látványa és a csobogó patak hangja megéri a fáradságot. És akkor még az átélt kalandról nem is beszéltünk!

S mit rejt a hely zarándokszempontból: a spiritualitásra fogékony ember ilyen helyeken járva egykönnyen rácsodálkozik az Alkotó avagy Teremtő zsenialitására…

Hernády Attila

Az utakat – mint azt nyilván számtalanszor láttuk – egy adott színű és adott formájú jelzés mutatja.

A szín lehet: kék, piros, sárga és zöld.

A jelzés formája (bármelyik fenti színben) lehet:

vízszintes sáv: a hálózat alapját jelentő legfontosabb utak

kereszt: két fő turistautat összekötő út

háromszög: hegycsúcsra vezető út

négyzet: településre vagy szálláshelyre vezető út

kör: forráshoz vezető út

„ómega betű”: barlanghoz vezető út

L: romhoz vezető út

nyilas kör: körútvonal

valamint T: tanösvény, tájékoztató táblákkal a környék állat- vagy növényvilágáról, földtani felépítéséről, történelméről stb.

A zarándokutaknak saját jelzései vannak, amelyek némi változatosságot visznek a „hagyományos” turistajelzések körzővel-vonalzóval rajzolt világába. A Mária Út kelet-nyugati fő tengelyének színe például lila, és kinézete is formabontó. Az alábbi fénykép pár hete készült a Mecsekben:

• a legfelső kék sáv az Országos Kéktúra helyi megfelelője, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra,
• a piros négyzet egy rövid helyi út, amely egy kulcsosházhoz vezet
• a sárga nyíl a kettős kereszttel a Magyar Zarándokút jele,
• végül a kék M a Mária Út itteni szakasza.

A jelzések az ösvény mentén fákra vagy kövekre, ezek hiányában vagy lakott területek közelében távvezeték- vagy villanyoszlopokra, jelzőtáblákra, olykor épületekre vagy kerítésekre vannak festve.

Manapság az utak többsége jól jelzett, könnyen követhető. (Gyermekkoromban, a ’90-es évek elején voltak térségek, ahol kilométerenként mindössze 1-2 jelzés volt felfestve, így elég sokára derült ki, ha az ember elvétette az utat.

Egyre több kereszteződésnél találhatunk útjelző táblákat is, amelyek tovább könnyítik a tájékozódást, bizonyos vidékeken ez azonban továbbra is ritka. Nem árt tehát – nyomtatott vagy elektronikus – térképet magunkkal vinni, hogy biztosan ne térjünk le a kijelölt útról.

Ha a képernyő utáni ismerkedés után ki is próbálná a magyar turistautakat, nézzen körül zarándoklataink között, hátha talál kedvére valót. Remélhetőleg rövidesen személyesen is találkozunk.

Jó utat!