Zircről – a Bakony fővárosából – Esztergom/Budapest felé elindulva hamarosan meg is érkezünk az Ördög-árok bejáratához, ami a Mária út Magyarországi szakaszának legvadregényesebb helye. Mint neve is mutatja, hogy valami különleges dologgal állunk szembe. Ördögök ugyan nem laknak az árokban vagy a szurdokvölgy szélén kialakult mintegy 50 sziklaüregben, ám a nevet adó nép így gondolhatta, hiszen a völgy olyan megközelíthetetlennek, olyan végigjárhatatlannak tűnt. És még a Bakonyban is – ahol azért van még néhány szurdokvölgy – különlegesnek, ördögi teremtésnek látszott.

De mi is ez valójában? Egy tektonikus úton (földmozgások következtében kialakult) völgy, amelyet az időszakos vízfolyás tovább mélyített, és a végén még – biztos, ami biztos – egy pár földrengés is legurított néhány óriási sziklát az aljára.

A völgy bejáratától kezdve egy ideig még rendes ösvényen gyalogolhatunk, majd lassan szűkülni kezd a szurdok. Többször kell a patakmedren átkelni, ami azonban általában nem okoz nehézséget: bőségesen állnak rendelkezésre kisebb kövek (macskakövek), amelyeken lépkedve könnyedén átkelhetünk a patakon (főleg ha esetleg nincs is víz a mederben, ami azért elég gyakran előfordul).

Az ösvény aztán kezd nehezebbé válni: be-benövik az ágak, vagy éppen a völgy oldalára kell kissé felkapaszkodnunk meredek ösvényen. Maga az út is gyakran helyet változtat, ugyanis az egyes áradások évente-kétévente elmossák a már kitaposott ösvényt.

Két igazán nehéz rész van az árokban: először egy nagyobb szikláról kell minden segédeszköz nélkül lemászni (társaink segíthetnek, ők nem számítanak segédeszköznek), majd jön az Ördög-gát, más néven Gizella-átjáró. Itt a völgy útját egy ház nagyságú szikla állja el, amelyre elsőnek felmászni majd lemászni kell – mintegy 6 méteres magasságból. Itt azonban a sziklába rögzített láncok és kötelek, valamint létrák segítenek az ereszkedésben. Pont úgy, mint az Alpok vagy a Kárpátok nehezebb útszakaszain, az úgynevezett via ferratákon („vasalt utak”).

Nem mondhatni, hogy annyira egyszerű lenne itt végigmenni, de azért nem is lehetetlen. A fiamnak például egészen jól ment:

És még egy bizonyíték, hogy megcsinálható: én először 15 éves koromban jártam itt ráadásul a kutyámmal, aki egy rövid lábú tacskó volt és így képtelen arra, hogy lemásszon. Megfogtam hát az egyik kezemben, és a másik kezemmel kapaszkodva ügyesen leereszkedtem a létrán.

Az Ördög-gát megmászását a kevésbé bátrak egy rövid kitérővel elkerülhetik anélkül, hogy bármilyen látványról le kellene mondaniuk. Ugyanis a lépcsős kerülőút pont az Ördög-gát előtt ágazik el és nem sokkal utána vissza is tér a völgybe. Hazánk páratlan természeti látványossága így felülről és alulról is megtekinthető a vízeséssel együtt: itt ugyanis egy 3 méteres vízesés is található, amely leginkább esős időben vagy hóolvadás után látványos. Mindamellett ne kívánjunk nagyon csapadékos időt, mert azzal a völgy végigjárását nehezítjük.

Persze ha már ilyen sziklás a völgy találhatunk benne másik vízesést is: egy nagyobbat, és számtalan kis csobogót.

Bár egy nehezebb szakasz ez az Ördög-árok, mindenki, aki csak bír, menjen végig rajta, mert a sziklák, a vízesések látványa és a csobogó patak hangja megéri a fáradságot. És akkor még az átélt kalandról nem is beszéltünk!

S mit rejt a hely zarándokszempontból: a spiritualitásra fogékony ember ilyen helyeken járva egykönnyen rácsodálkozik az Alkotó avagy Teremtő zsenialitására…

Hernády Attila

Szidónia: Milyen indíttatásból vágtál neki az Útnak?

Fülei Edit: Elsősorban próbatétel, képes vagyok e ekkora utat megtenni. Szerettem volna kiszakadni a rohanó hétköznapokból, egyedül lenni, egy rövid időre magam mögött hagyni a problémákat és csak magammal, saját érzéseim foglalkozni, elmélyedni a gondolataimban.

Kovács Ágnes: Mivel a Spanyol El Caminót is meg szeretném majd csinálni, mindenképpen egy próbát szerettem volna tenni előtte. Bírom-e a korom miatt.

Szidónia: Volt-e előtte, ami vagy aki visszatartott, félelmet keltett benned az Úttal kapcsolatban?

Ágnes: Volt. Nem volt olyan ember, aki jött volna velem. Vidéki lakosként bátortalan voltam. És amikor megláttam a lehetőséget a Pannon Pilgrimmel, mégis belevágtam.

Edit: Mindenki támogatott, bár volt a családban olyan, aki nem értette miért akarok ennyit gyalogolni, mi ennek a lelki háttere! Alapvetően számomra szó szerint ajándék volt ez az út, mivel az anyagi részét három nagybátyám finanszírozta, illetve édesanyám.

Szidónia: A szervezéssel kapcsolatban van-e valamilyen észrevételed?

Edit: Tökéletes volt a szervezés, maximális volt Balázs odaadása!

Ágnes: Minden tökéletes volt, kicsit drágállom.

Szidónia: Használtad-e az elkészített lelki gondolatébresztő füzetet?

Edit: Ha jutott még rá erő/idő, használtam! Nagyon jó ötletnek tartom, szerettem elolvasgatni az aznapi gondolatokat! Pozitív löketet adott az út során!

Ágnes: Csak az elején használtam, utána már túl fáradt voltam hozzá. Nem minden este olvastam bele, a vacsora, a mosás elvette az időt.

Szidónia: Mi volt a legszebb dolog a 11 nap alatt számodra?

Ágnes: Mindenképpen Magyarország szépsége. Végig.

Edit: Rengeteg élménnyel gazdagodtam! Nem is tudom melyik a legszebb! Talán volt egy gyönyörű pillanat, amikor ott álltam a búzamező mellett, szemet gyönyörködtető volt a táj, sütött a nap, közeledtünk Mocsa felé és elhittem, hogy tényleg ott vagyok! Éreztem, hogy a csend nem üres…

Szidónia: Mi volt a legnehezebb dolog számodra az Út során?

Edit: Nem volt ilyen! Előfordult, hogy fájt a lábam, elő jöttek vízhólyagok, de ez hozzá tartozik egy ilyen úthoz! Olyankor mindig arra gondoltam, miért csinálom!

Ágnes: A 30 km-es szakaszok és a meleg.

Szidónia: Melyik volt a legfárasztóbb szakasz számodra?

Edit: A 2. nap, Zsámbék előtti szakasz a napraforgók között! Úgy éreztem, sosem érünk oda!

Ágnes: Ászár–Pannonhalma.

Szidónia: Volt olyan nap, amit nagyon lazának, majdnem fölöslegesnek tartottál?

Ágnes: Nem volt, kellett laza nap is (Győr).

Edit: Nekem nem volt ilyen! Bár a Győrbe való megérkezés számomra sokkoló volt, azt a szakaszt szívesen kihagytam volna!

Szidónia: Elérted-e a célod az úttal?

Edit: Abszolút! Teljesen feltöltődtem minden szempontból! Mindenki, akivel találkozom, észreveszi rajtam a változást! Sikerült magamban tisztázni a bennem rejlő kérdéseket, választ kaptam az elmúlt évek történéseire és tudom mi az amire szükségem van, és mi az amit ki kell iktatnom az életemből.

Ágnes: Elértem, nagyon jó megtapasztalás volt, mit vittem feleslegesen és mit kellett volna inkább vinnem.

Szidónia: Tervezed-e a további zarándoklatok megtételét itthon vagy külföldön?

Ágnes: Tervezem, de még nincs konkrét.

Edit: Feltétlenül! Alig várom, hogy újra elinduljak!

Szidónia: Bármilyen egyéb észrevétel, tanács, meglátás?

Ágnes: Én mindennel elégedett voltam.

Edit: Lehet, hogy egyszerűbb szállásokkal lehetne a költségeken csökkenteni. De egyébként szuper helyeken aludtunk, imádtam Tatán a tóra néző erkélyt, és Pannonhalmán az apátságra néző teraszunkat! Még egyszer mindent köszönök! Azt hiszem, ezt nem tudom elégszer elmondani!

Az utakat – mint azt nyilván számtalanszor láttuk – egy adott színű és adott formájú jelzés mutatja.

A szín lehet: kék, piros, sárga és zöld.

A jelzés formája (bármelyik fenti színben) lehet:

vízszintes sáv: a hálózat alapját jelentő legfontosabb utak

kereszt: két fő turistautat összekötő út

háromszög: hegycsúcsra vezető út

négyzet: településre vagy szálláshelyre vezető út

kör: forráshoz vezető út

„ómega betű”: barlanghoz vezető út

L: romhoz vezető út

nyilas kör: körútvonal

valamint T: tanösvény, tájékoztató táblákkal a környék állat- vagy növényvilágáról, földtani felépítéséről, történelméről stb.

A zarándokutaknak saját jelzései vannak, amelyek némi változatosságot visznek a „hagyományos” turistajelzések körzővel-vonalzóval rajzolt világába. A Mária Út kelet-nyugati fő tengelyének színe például lila, és kinézete is formabontó. Az alábbi fénykép pár hete készült a Mecsekben:

• a legfelső kék sáv az Országos Kéktúra helyi megfelelője, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra,
• a piros négyzet egy rövid helyi út, amely egy kulcsosházhoz vezet
• a sárga nyíl a kettős kereszttel a Magyar Zarándokút jele,
• végül a kék M a Mária Út itteni szakasza.

A jelzések az ösvény mentén fákra vagy kövekre, ezek hiányában vagy lakott területek közelében távvezeték- vagy villanyoszlopokra, jelzőtáblákra, olykor épületekre vagy kerítésekre vannak festve.

Manapság az utak többsége jól jelzett, könnyen követhető. (Gyermekkoromban, a ’90-es évek elején voltak térségek, ahol kilométerenként mindössze 1-2 jelzés volt felfestve, így elég sokára derült ki, ha az ember elvétette az utat.

Egyre több kereszteződésnél találhatunk útjelző táblákat is, amelyek tovább könnyítik a tájékozódást, bizonyos vidékeken ez azonban továbbra is ritka. Nem árt tehát – nyomtatott vagy elektronikus – térképet magunkkal vinni, hogy biztosan ne térjünk le a kijelölt útról.

Ha a képernyő utáni ismerkedés után ki is próbálná a magyar turistautakat, nézzen körül zarándoklataink között, hátha talál kedvére valót. Remélhetőleg rövidesen személyesen is találkozunk.

Jó utat!