Meglátogattuk a Szent Ferenc bazilikát, ahol nagy szerencsénkre egy csángó magyar szerzetes atya vezetett minket körbe, lenyűgöző művészettörténeti érdekességekkel és bűbájos humorral osztva meg a két templom és azok freskóinak, szimbolikájának értékeit.

Ellátogattunk a Porziuncola templomocskába is, ahonnan a ferences rend derűs és egyszerű lelkisége elindult a világ más tájaira, és megéreztük azt az örömöt, ami a mai napig jelen van nemcsak a helyen, hanem az ott szolgáló ferences testvérek és nővérek lelkében is. A Porziuncola ráadásul az a hely, amelynek Ferenc atyánk több mint nyolcszáz éve kijárta a pápánál, búcsújáró hely legyen, így volt tér és lehetőség a kéréseinket megfogalmazni és átimádkozni.

A kitartóakkal felzarándokoltunk egy komoly, de gyönyörű gyalogösvényen a Carceri romokhoz, ahol – többek között az esőnek hála – megtapasztalhattuk annak a hely csöndességét és elzártságát, ahová a Szent időről időre visszavonult, egyedül vagy társaival. Itt található egyébként Ferenc egyik legelbűvölőbb szobra is: saruját levetve hanyatt fekszik, és szemléli az eget, Isten alkotásait.

Assisi városát és sokszáz éves templomait, házait is megvizsgáltuk alaposabban, a bőséges szabadidőben csavargással, közösen pedig a templomokat, amelyekhez Szent Ferencnek köze volt: a San Rufino-székesegyházat, ahol megkeresztelték, a Chiesa Nuovát, ami a szülőháza helyére épült, a Santa Chiarát, ahol szent Klárával is megismerkedtünk. Végül megnéztük a Santa Maria Maggiorét, a hajdani székesegyházat, ahol levetkezett, és földi apja helyett a mennyei Atyát választotta. Itt egyébként megismerkedtünk Boldog Carlo Acutissal is, a 15 évesen elhunyt tiszta életű milánói fiúval is.

Természetesen a San Damiano sem maradt ki (lásd a fenti fényképet), ahol Szent Ferencet megszólította az Úr, s ahol egykor az eredeti bizánci kereszt függött, amely máig a ferences lelkiség egyik legszembetűnőbb jele: úton-útfélen felbukkan ferences kolostorokban, templomokban. Utunk lelki vezetője, Kelemen OFM atya részletesen el is magyarázta a kereszten látható színek és alakok szimbolikáját, ezzel is mélyítve megértésünket.

De nem csupán az elménk, hanem a szívünk megérintettségére is volt lehetőségünk ezen a zarándokúton, Szent Ferenc hazájában. Hiszen itt a kövek és az itt élő ferencesek a mai napig árasztják magukból Isten derűjét, egy olyan nyitott hellyé téve Assisit, ahol a kéréseink felfakadhatnak a szívünk legmélyéről – és ahol ha útmutatás kérünk, meg is kaphatjuk.

Stenszky Cecília