Minél idősebbek vagyunk, annál inkább rá kell döbbennünk, hogy az életünk bizony nem olyan, amilyennek elterveztük, és még csak nem is olyan, amilyet jámbor keresztényként élnünk kellene, akármennyire is erre törekszünk gyerekkorunktól kezdve. Nincs ember traumatikus élmény nélkül. Ezek lehetnek kisebb, vagy nagyobb traumák, gyerekkori rossz berögződések, vagy később, felnőttkorban kapott sebek, veszteségek.

Az emberi élet tagadhatatlan része a bűn, és a bűn következménye a szenvedés. Szenvedünk mások bűnei miatt, és a sajátjaink miatt is, mások pedig a mi bűneink, vagy néha a túlzott jóakaratunk miatt szenvednek. A nagyböjt tökéletes alkalom arra, hogy tartsunk a témában egy nagyobb vizsgálatot.

Szentgyónás

Mindennek az alfája és ómegája, az Istennel való szeretetkapcsolat helyreállításának első lépése az őszinte, mély, megfelelően előkészített szentgyónás. Ez egyben a saját magunknak való megbocsájtás eszköze is (ami egyébként az egyik legnehezebb feladat). Ha a szívünkkel is meg tudjuk érezni, hogy Isten feltétel nélkül, úgy, ahogy vagyunk, gyengeségeinkkel együtt is igazán szeret bennünket, és vágyik a velünk való mély kapcsolódásra, alapjaiban változik meg az életünk és a gondolkodásunk.

Egyszer az egyik zarándoklaton elmagyarázta nekem a lelki vezetőnk (amit azóta többen is megerősítettek), hogy amikor a pap beül a gyóntatószékbe, az Isten irgalmának közvetítőjévé válik. Azért imádkozik, hogy ne az egójából, hanem a Szentlélek sugallata által tudjon szólni a gyónóhoz. Lehetőség szerint olyan paphoz járjunk gyónni, aki megfelelően le tudja közvetíteni az Isten hazaváró, „tékozló” szeretetét.

A legjobb, ha van lelki vezetőnk, akihez bizalommal tudunk fordulni. Jómagam egy ideig „gyónás-turista” voltam. Szerettem mindig máshoz elmenni az ismétlődő bűnök szégyene miatt. Nem lett jó eredménye a lelki életemre nézve, a mai napig hordozok sebeket olyan gyóntatók miatt, akik ítéletesek voltak, akiken éreztem, hogy már nem tudják szeretni az embereket. A papok is emberek, kiéghetnek, ugyanúgy hordozzák a saját traumáikat, pszichés terheiket. Keressünk, és biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a megfelelő lelkiatyát.

Könyvajánló a gyónás teljességének megéléséhez:

• Katona István-Kunszabó Zoltán: Meghívás az életre
• Szentmártoni Mihály: Az örömteli szentgyónás titka

+1 tipp: Ne féljünk idegen nyelven gyónni. A nyelvi nehézségek miatt automatikusan sokkal lelkiismeretesebben készülünk fel, nem kertelünk, nincs körülírás, a lényeg kimondása van, és eleve mélyebb alázattal megyünk be a gyóntató székbe. Pont ez a lényege a szentgyónásnak. Az alázat felindítása és a kegyelem elfogadása.

2026-ban, Assisi Szent Ferenc Tranzitusának 800-adik évfordulóján különös figyelem kíséri Szent Ferenc kérését, miszerint teljes búcsút nyerhet az, aki őszinte bűnbánó lélekkel elzarándokol a Porziuncolába. Szent Ferenc maga kérte ezt a kegyelmet Jézustól az egyik látomása alkalmával. Az évforduló alkalmával márciusban Szent Ferenc ereklyéit is meg lehet tekinteni.

Természetesen sok zarándoklatunk vezet Assisibe: ha szeretnél magad is részt venni, itt tájékozódhatsz.

Böjt

A böjtről az önmegtagadás, a lemondás és általuk a felkészülés jut eszünkbe. Újabban aktív jócselekedetekkel, másokon való segítéssel is lehet böjtölni. Ez mind nagyon jó és igaz is, de a böjt lényege a fókuszváltás. Az éhezésnek csak akkor van értelme, ha a figyelmünket teljes mértékben az Istenkapcsolatunkra tudja irányítani. Jól esne valami, de Istennek ajánlom fel, hogy nem veszem magamhoz. Talán soha nem volt annyira fontos a böjt, mint a jelenlegi pazarló, túlfogyasztó világban. A fogyasztásról, vásárlásról az Isten akarata felé kell irányítanunk a figyelmünket. Ha ez nincs meg, akkor „csak” a testünk fog profitálni a böjtből (ami szintén nem rossz dolog). Fontos tehát, hogy a böjtölésünket mindig kitartó, mély imaélet kísérje.

Keresztút

A mélyen szenvedő ember legjobb kapaszkodója a Krisztussal való együttlét a szenvedésben. Ne csak olvassuk a keresztutat, írjuk meg a sajátunkat! Szánjuk rá az időt, és minden egyes stációról írjuk le saját
magunknak, hogy számunkra mit jelent! Miért szenvedünk tőle, vagy hogyan okoztunk másoknak szenvedést? Mit jelent számunka az ítélkezés, milyen kereszteket hordozunk? Vajon el tudunk-e fogadni segítséget, vagy büszkék vagyunk? Mit érzünk a 12. stációnál? Az istenkapcsolatomban hatalmas mérföldkő volt az, amikor megírtam a saját keresztutamat. Annyit tudok mondani: sok idő, sok energia, nagy felismerések, meginduló változások, nagyon bensőséges kapcsolat Jézussal, a szeretet megérzése. Az egyik legjobb pszichoterápiás eszköz.

Folytatása következik…

Babinszki Réka

A Pannon Pilgrim zarándokaival is.

2018 novemberében San Giovanni Rotondóba zarándokoltunk. Több szentmisén is részt vettünk és sokat imádkoztunk Pio atya kegyhelyénél. Utána jónéhány köszönő e-mailt kaptunk; álljon itt közülük kettő, természetesen szerkesztve:

Feladó: B. Katalin <…@gmail.com>
Dátum: 2018. november 20. 9:16

Kedves Gábor!

Szeretném megosztani Veled Pio atyához kötődő kapcsolatomat. Jó volt hallani a történeteket amelyeket felolvastál. Pio atya a mai napig csodákat tesz. Én nem is tudtam róla, hogy még velem is megtörténhet.

Klára nővér, akivel együtt voltam elmesélte, hogy fiatalként haldoklott, szívrendellenességgel született. Pio atya megjelent neki személyesen és megmentette.

Köszönöm, hogy elolvasod a tanúságtételemet. Azóta is történt csoda, amit nem írtam meg.

Álmomban ígéretet kaptam, hogy hamarosan férjhez fogok menni. Sokat imádkoztam hűséges társért, de nem igazán jött össze. Le is mondtam róla. Pio atya azt mondta: „harmadszor is vissza fogsz jönni hozzám a társaddal együtt”. Hittem is nem is. Tavaly volt az esküvőnk. A férjem nem tudott velem jönni, mert anyósom nagyon beteg, de el fogom küldeni hálát adni, és örülnék ha Veletek menne.

Ha jónak látod fel is olvashatod a következő zarándoklaton.

Isten áldjon! Köszönöm, hogy Veletek lehettem.

Kati

Feladó: K. Ágners <…@gmail.com>
Dátum: november 20. 11:54

Kedves Gábor!

[…]

Én Monte Sant’Angelóból hoztam haza kicsi köveket… Azt éreztem ebből szép ajándék lehet majd karácsonyra a Pió atyának írható levélpapírral együtt… A Karácsony csendjében megírni, az Úr elé tenni kinek-kinek, hogy mi az, amiből gyógyulást kér…

A hétvégén kiderült, hogy valaki nagyon hirtelen kapott egy nagyon rossz diagnózist, azonnali műtéti fenyegetéssel… Fogtam hát egy kis követ, és elmentem a családhoz. Meséltem mindarról, amit megéltem, amit a kis kő jelenthet: bizalmat, Istenre hagyatkozást, elengedést… Az Édesapa szorongása oldódni látszott. Tegnap reggel bekerült a kórházba, ahol kiderült, hogy nem rosszindulatú, és azonnal műtétre nincs szükség…

[…]

Íme a történet vége: az édesapának múlt héten volt egy MR vizsgálata, hogy kiderüljön, hogy a – nem rosszindulatú – daganat hogyan helyezkedik el, kell-e, lehet-e, műteni. Ma találkoztam vele. Kérdeztem, mi az eredmény, mit tudott meg az MR vizsgálatból, kell-e műteni… Mosolygott, és azt mondta, nem, nincs daganata…

Ez egy mai, élő csoda…

Ági