Az imákat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Nekem különösen sokat adnak a jezsuiták imamódjainak alább ismertetői. Idén is, mint minden nagyböjtben, a jezsuiták napi hírlevele segíti a nagyböjti elmélkedésünket. Ha szeretnél feliratkozni, itt megteheted.

A másik csoportosítási mód szerint vannak kérő, hálaadó, engesztelő és dicsőítő imák.
Egy harmadik szerint vannak kötött, vagy sajátszavas imák, és vannak olyan imák, amikor nem mondunk semmit, csak Isten jelenlétében, csendben, teljes tudatunkkal jelen vagyunk. A szemlélődő ima jótékony hatásairól később még lesz szó.

A kérő imákról itt nem szeretnék külön szólni, mert az szerintem mindenkinek elég jól megy. Annál fontosabb szólnunk a hálaadás erejéről, és a lelkünkre gyakorolt jótékony hatásáról.

Hálaima

Isten dicsőítésének egyik legjobb eszköze a mindennapi hálaadás. Nem véletlenül alkalmazza a pszichoterápia általánosságban véve a hálanaplót, mint erőteljes pozitív eszközt, ami naponta ráirányítja a figyelmünket arra, hogy szeretve vagyunk és az Isten gondunkat viseli- sokszor egészen apró dolgokkal is. Mindig van miért hálát adni. Mindent Istennek köszönhetünk, az ő kegyelme nélkül fel sem tudnánk kelni reggel. A legnehezebb időkben a legfontosabb, hogy tudatosan keressük azt, hogy miért adhatunk hálát Istennek.

Ajánlott olvasmány a témában Oloffson Placid atya két könyve:
Életem tanúságtétele, Élni és túlélni

Engesztelés

Akkor értettem meg igazán, mit jelent az engesztelő ima, amikor először vezettem Fatimába zarándoklatot. A Szűzanya sürget: „Engeszteljétek Istent az őt ért bántásokért, imádkozzátok minden nap a rózsafüzért!”

A Béke Angyalának imája, a pokol látomása, a sok imakérés, és végül az 5 első szombati engesztelés kifejezett, többszöri kérése mind nagyon erőteljes üzenet, hogy komolyan vegyük a mások helyett való bocsánatkérést, és a saját bűneink miatti engesztelést.

Az angyal imáját akár minden nap beiktathatjuk:

„Szentséges Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, mély imádással imádlak, és felajánlom Neked Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét,engesztelésül a bántásokért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel Őt megbántják.”

Fatima titkairól számtalan könyv, dokumentumfilm és újságcikk olvasható. Nekem személyes kedvencem Perger Gyula „Fatimai kilenced” című kiskönyve, amely úgy vezet végig a történteken, hogy közben kilencedet imádkozunk. A kötet végén szó szerint idézi a pápák felajánló imáit Szűzanyánknak, amik önmagukban is nagyon szép, bármikor mondható Mária-imák.

Természetesen van lehetőség személyesen is elmenni Fatimába.

Engesztelni nem csak a világ békességéért lehet, hanem a családfánkban lévő rengeteg sebzettségért, őseink hibáiért, bűneiért. Hogyan várjuk el, hogy a világ népei békében éljenek egymással, ha a saját családunkon belül is vannak több éve tartó haragok, viszálykodások. Különösen nehéz téma a felmenőinkért való engesztelés, hiszen nem elég, hogy hordozzuk magunkban a családtagjaink által
generált traumákat, de még mi kérjünk bocsánatot az Istentől az ő bűneikért?

Első hallásra idegen lehet ez a gondolat, de nem véletlen, hogy a klinikai szakpszichológiában is rengeteg módszer nyúlik vissza az ember családi gyökereihez. A többség a megbocsájtást, az elfogadást és a másik ember nehéz sorsának tiszteletét, megértését hangsúlyozza.

Nekünk keresztényeknek meg kell engednünk, hogy az Isten kegyelme belépjen ezekbe a fájdalmas életterületekbe is, engesztelő imában kell hordozni családunk minden tagját. A leghatásosabb módszereink közül a családért való szentmise felajánlást, a családfa gyógyító szentmiséket, szentségimádást és a bibliodráma foglalkozásokat emelném ki. A család élő és elhunyt tagjaiért bármikor mondathatunk misét a plébániánkon, fantasztikus ereje van. Akit pedig kifejezetten a családfa gyógyító szentmise érdekel, Budapest-Vác környékén az alábbi plébánián tart ilyen miséket Bocsa József piarista plébános: https://engesztelok.hu/engesztelok-naptara/

Dícsőítés

A dicsőítő imában elképesztő gyógyító erő van. Az én személyes kedvencem a zenés dicsőítő szentségimádás. Krisztus valódi jelenléte az Oltáriszentségben, a zenés áhítat és a csend váltakozása, a közbenjáró imaszolgálat hatalmas erővel bír a testi-lelki betegségekből való gyógyulásra. Budapesten és környékén el vagyunk kényeztetve, mert szinte a hét minden napján, egész évben, folyamatosan vannak zenés szentségimádások.

A karizmatikus közösségek tevékenysége egyebek között erről is szól.

Íme néhány javaslat:

• https://www.imadsaghaza.org/
• https://coretlumenchristi.hu/
• https://www.mkkm.hu/

„Szentségimádás Magyarország” Facebook csoport (használjuk erre bátran a közösségi média erejét)
Nem csak szentségimádások, hanem országosan lelkigyakorlatok, Szentlélek szemináriumok, ifjúsági táborok, házas hétvégék is megtalálhatóak az alábbi honlapon: https://www.keresztenyprogram.hu/

Szemezgessetek, gyógyuljatok és imádkozzatok sokat!

Minél idősebbek vagyunk, annál inkább rá kell döbbennünk, hogy az életünk bizony nem olyan, amilyennek elterveztük, és még csak nem is olyan, amilyet jámbor keresztényként élnünk kellene, akármennyire is erre törekszünk gyerekkorunktól kezdve. Nincs ember traumatikus élmény nélkül. Ezek lehetnek kisebb, vagy nagyobb traumák, gyerekkori rossz berögződések, vagy később, felnőttkorban kapott sebek, veszteségek.

Az emberi élet tagadhatatlan része a bűn, és a bűn következménye a szenvedés. Szenvedünk mások bűnei miatt, és a sajátjaink miatt is, mások pedig a mi bűneink, vagy néha a túlzott jóakaratunk miatt szenvednek. A nagyböjt tökéletes alkalom arra, hogy tartsunk a témában egy nagyobb vizsgálatot.

Szentgyónás

Mindennek az alfája és ómegája, az Istennel való szeretetkapcsolat helyreállításának első lépése az őszinte, mély, megfelelően előkészített szentgyónás. Ez egyben a saját magunknak való megbocsájtás eszköze is (ami egyébként az egyik legnehezebb feladat). Ha a szívünkkel is meg tudjuk érezni, hogy Isten feltétel nélkül, úgy, ahogy vagyunk, gyengeségeinkkel együtt is igazán szeret bennünket, és vágyik a velünk való mély kapcsolódásra, alapjaiban változik meg az életünk és a gondolkodásunk.

Egyszer az egyik zarándoklaton elmagyarázta nekem a lelki vezetőnk (amit azóta többen is megerősítettek), hogy amikor a pap beül a gyóntatószékbe, az Isten irgalmának közvetítőjévé válik. Azért imádkozik, hogy ne az egójából, hanem a Szentlélek sugallata által tudjon szólni a gyónóhoz. Lehetőség szerint olyan paphoz járjunk gyónni, aki megfelelően le tudja közvetíteni az Isten hazaváró, „tékozló” szeretetét.

A legjobb, ha van lelki vezetőnk, akihez bizalommal tudunk fordulni. Jómagam egy ideig „gyónás-turista” voltam. Szerettem mindig máshoz elmenni az ismétlődő bűnök szégyene miatt. Nem lett jó eredménye a lelki életemre nézve, a mai napig hordozok sebeket olyan gyóntatók miatt, akik ítéletesek voltak, akiken éreztem, hogy már nem tudják szeretni az embereket. A papok is emberek, kiéghetnek, ugyanúgy hordozzák a saját traumáikat, pszichés terheiket. Keressünk, és biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a megfelelő lelkiatyát.

Könyvajánló a gyónás teljességének megéléséhez:

• Katona István-Kunszabó Zoltán: Meghívás az életre
• Szentmártoni Mihály: Az örömteli szentgyónás titka

+1 tipp: Ne féljünk idegen nyelven gyónni. A nyelvi nehézségek miatt automatikusan sokkal lelkiismeretesebben készülünk fel, nem kertelünk, nincs körülírás, a lényeg kimondása van, és eleve mélyebb alázattal megyünk be a gyóntató székbe. Pont ez a lényege a szentgyónásnak. Az alázat felindítása és a kegyelem elfogadása.

2026-ban, Assisi Szent Ferenc Tranzitusának 800-adik évfordulóján különös figyelem kíséri Szent Ferenc kérését, miszerint teljes búcsút nyerhet az, aki őszinte bűnbánó lélekkel elzarándokol a Porziuncolába. Szent Ferenc maga kérte ezt a kegyelmet Jézustól az egyik látomása alkalmával. Az évforduló alkalmával márciusban Szent Ferenc ereklyéit is meg lehet tekinteni.

Természetesen sok zarándoklatunk vezet Assisibe: ha szeretnél magad is részt venni, itt tájékozódhatsz.

Böjt

A böjtről az önmegtagadás, a lemondás és általuk a felkészülés jut eszünkbe. Újabban aktív jócselekedetekkel, másokon való segítéssel is lehet böjtölni. Ez mind nagyon jó és igaz is, de a böjt lényege a fókuszváltás. Az éhezésnek csak akkor van értelme, ha a figyelmünket teljes mértékben az Istenkapcsolatunkra tudja irányítani. Jól esne valami, de Istennek ajánlom fel, hogy nem veszem magamhoz. Talán soha nem volt annyira fontos a böjt, mint a jelenlegi pazarló, túlfogyasztó világban. A fogyasztásról, vásárlásról az Isten akarata felé kell irányítanunk a figyelmünket. Ha ez nincs meg, akkor „csak” a testünk fog profitálni a böjtből (ami szintén nem rossz dolog). Fontos tehát, hogy a böjtölésünket mindig kitartó, mély imaélet kísérje.

Keresztút

A mélyen szenvedő ember legjobb kapaszkodója a Krisztussal való együttlét a szenvedésben. Ne csak olvassuk a keresztutat, írjuk meg a sajátunkat! Szánjuk rá az időt, és minden egyes stációról írjuk le saját
magunknak, hogy számunkra mit jelent! Miért szenvedünk tőle, vagy hogyan okoztunk másoknak szenvedést? Mit jelent számunka az ítélkezés, milyen kereszteket hordozunk? Vajon el tudunk-e fogadni segítséget, vagy büszkék vagyunk? Mit érzünk a 12. stációnál? Az istenkapcsolatomban hatalmas mérföldkő volt az, amikor megírtam a saját keresztutamat. Annyit tudok mondani: sok idő, sok energia, nagy felismerések, meginduló változások, nagyon bensőséges kapcsolat Jézussal, a szeretet megérzése. Az egyik legjobb pszichoterápiás eszköz.

Folytatása következik…

Babinszki Réka

A jubileumi ünnep középpontjában a 10 órakor kezdődő ünnepi szentmise állt, amelyet Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa mutatott be. Szentbeszédében a zarándoklat mélyebb értelméről beszélt, Assisi Szent Ferenc életének három „útját” állítva példaként a jelenlévők elé.

A ferences tartományfőnök hangsúlyozta: a zarándokút mindig leképezi az ember életútját. Az elindulás bátorságát, amikor ki kell lépni a megszokottból; az úton levés tapasztalatát, amikor a másik emberre vagyunk utalva; és a visszatérést ahhoz a helyhez – külsőhöz vagy belsőhöz –, ahol először megszólított bennünket az Isten. „Minden zarándoklatunk elővételezése annak, hogy belépjünk a húsvéti örömbe” – fogalmazott, arra bátorítva a közösséget, hogy merjenek újra és újra elindulni, egymás felé is nyitottan, a végső cél felé tekintve.

A szentmisét követően az ünneplés a pasaréti ferences templom közösségi házában folytatódott. A kötetlenebb együttlét lehetőséget adott arra, hogy a zarándokok személyesen is megismerjék az iroda munkatársait, beszélgessenek, emlékeket idézzenek, és – nem kis lelkesedéssel – részt vegyenek egy játékos kvízben, amely a Pannon Pilgrim elmúlt tíz évének történetét idézte fel.

Az alkalom legizgalmasabb része a sorsolás volt, amelynek során zarándokutak találtak új gazdára. Külön köszöntöttük Kovács Lajosné Gabit, aki leghűségesebb zarándokunk, már 21 alkalommal utazott velünk. A jubileum alkalmából így elindulhat a 22. útjára is: a nyári La Salette-i zarándoklatra látja vendégül az iroda.  

Az ünnepségen bemutatkozott a Pannon Pilgrim három alapító-tulajdonosa is, Balázs, Attila és Gábor személyes hangon idézték fel az iroda születésének történetét. Ahogy elmondták, barátságuk még a szegedi egyetemi lelkészség idejére nyúlik vissza, és bár az élet hosszú időre más irányba sodorta őket, a közös hit és tapasztalat végül újra egymás mellé állította őket. A Pannon Pilgrim egy piaci rés felismeréséből indult: abból az igényből, hogy a mai ember számára is elérhetővé váljon a zarándoklat – akár egy hosszú hétvégén, repülővel, mégis valódi lelki tartalommal.

Tíz év távlatából egyértelművé vált: nem csupán utak, hanem közösség is szerveződött. A jelenlévők történetei, visszatérő mosolyai és a sok ismerős arc mind arról tanúskodtak, hogy a Pannon Pilgrim mottója – „Társ az úton” – nem üres szlogen, hanem megélt valóság. Az iroda munkatársai és zarándokai között kölcsönös bizalom, figyelem és szeretet alakult ki, amely túlmutat egy-egy utazáson.

A jubileumi ünnep így egyszerre volt hálaadás a megtett utakért és biztatás az előttük állókhoz. Megerősítés abban, hogy érdemes elindulni, együtt maradni útközben, és újra meg újra visszatalálni ahhoz a kegyelmi ponthoz, ahol az ember megérti: jó úton jár – és nincs egyedül.